A gének és a környezeti tényezők együttes szerepe a csípőízületi dysplasia és az osteochondrosis kialakulásában

A kutyák növendékkori csontrendszeri problémáinak tárgyalásakor minden esetben felmerül annak a kérdése, hogy egy adott betegség kialakulásában mennyi az örökletes (genetikai) és mennyi a külső tényezők szerepe. Az 1970-es évekig általánosan elfogadott volt az a meglátás, hogy ezen betegségek kialakulásában az örökletes tényezők a meghatározók. Az életszínvonal és a kutyatartás kultúrájának növekedésével, valamint az egyre jobb táplálást biztosító kereskedelmi kutyatápok elterjedésével azonban együtt járt az a tapasztalati megfigyelés, hogy a jobb körülmények között tartott, és táplálóanyagokban gazdagabb takarmányokon felnevelt kutyák között ezek a betegségek gyakrabban fordulnak elő, így a környezeti tényezők – elsősorban a táplálás – szerepét ezeknél a betegségeknél fajsúlyosabbnak ítélték meg. A genetikai kutatások rohamos fejlődésével azonban egyértelműen kiderült, hogy a két dolog nem választható el élesen egymástól, és az adott betegség kialakulásában elsődlegesen meghatározók az örökletes tényezők, amelyek súlyossági fokától függően az egyes környezeti paraméterek változtatásával a betegség kialakulása késleltethető, súlyossága mérsékelhető, azonban maga a betegség nem előzhető meg.


Jelen tudásunk alapján a csípőízületi dysplasiát és az osteochondrosist a poligénes öröklődésű, multifaktorális betegségek közé soroljuk, amelyek fenotípusos megjelenése a környezet által befolyásoltan, az ún. küszöbmodell alapján alakul.
Ez azt jelenti, hogy a betegség kialakulásában szerepet játszó „hibás” gének száma az egyedben el kell érjen egy meghatározott nagyságot (küszöbértéket) ahhoz, hogy a betegség klinikai tünetekben is megnyilvánuljon. Az elváltozások súlyossága tehát egyenesen arányos az azokért felelős gének mennyiségével; ha ez egy küszöbértéket meghalad, akkor a betegség súlyossága a környezeti tényezők változtatásával csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem befolyásolható. Meg kell jegyeznünk, hogy jelen ismereteink alapján az osteochondrosis kialakulásában a környezeti tényezők szerepe fokozottabban érvényesül, mint a csípőízületi dysplasia esetében. A növendék nagy és óriás testű kutyák intenzív növekedési időszakában az osteochondrosist és a vele járó klinikai tüneteket (az epiphysisfugák enyhe duzzanata, kismértékű növekedési fájdalom, gacsos, illetve francia állás) addig a mértékig tekintjük elfogadhatónak, ameddig nem okoz a végtagcsontokban jelentős alakváltozást és torzulást, így az osteochondrosis mint tényleges betegség megítélésében különösen körültekintően kell eljárnunk. A csípőízületi dysplasiáról azonban kijelenthető, hogy megjelenése nem tekintendő egy adott fajta normális jellemzőjének, amelyet megfelelő táplálással vagy a tartáskörülmények megváltoztatásával kell „kordában” tartani. Ezeket igazolja az a tény is, hogy az osteochondrosis gyakrabban fordul elő a nagyobb testsúlyú és gyorsabb fejlődésű kanokban, a csípőízületi dysplasia viszont a nőstényekben jelentkezik nagyobb számban.
Az örökölhetőség a sokgénes genetikai rendellenességeknél is jelen van, csakhogy a galtoni regresszió következtében a nagyon súlyosan terhelt szülőknek enyhébb súlyosságú vagy fenotípusosan viszonylag egészséges utódja is születhet ugyanúgy, mint ahogyan két klinikailag egészséges, de hordozó szülőpárnak súlyosan beteg és egészséges utódja még egy almon belül is lehet, akár egyszerre. Amennyiben egyedi szinten szeretnénk megítélni a genetikai terheltséget, kizárólag klinikai szempontokat figyelembe véve a kutyákat négy csoportba sorolhatjuk.


Hibás génekkel nagy valószínűséggel nem terhelt egyedek
Ezekben a kutyákban a betegség klasszikus formában nem – még a nem megfelelő körülmények között tartottak esetében sem – jelenik meg. Fontos, hogy az adott egyed szülei, nagy- és dédszülei, valamint testvérei között egyetlen dysplasiás egyed sem található, klinikailag egészséges párral fedeztetve pedig a közvetlen utódaiban sem.


Küszöbérték alatti hordozók
Ezeknél a kutyáknál a hibás gének száma nem haladja meg azt a mennyiséget (küszöbérték), amely a betegség kialakulásához szükséges. A küszöbértékhez közeledve, a betegség szempontjából nem megfelelő körülmények közötti tartásmód esetén speciális módszerekkel vizsgálva (RTG) a terheltség gyanúja már felmerülhet, azonban nagyon sokszor még így is rejtve marad. Az ilyen állatok tenyésztésbevétele esetén, főleg ha az adott kutyapopuláción belül a terheltség jelentős, a génkumuláció következtében az utódok között előbb utóbb meg fog jelenni egy-egy beteg egyed. Mindenképpen rejtett hordozónak kell tekintenünk azt az ebet, amelynek szülei, nagyszülei vagy a dédszülei között a betegség valamilyen formában már előfordult.


Küszöbérték körüli hordozók
A környezeti tényezők alakításával a betegség lefolyása, illetve súlyossága azoknál az egyedeknél befolyásolható a leginkább, amelyekben a terhelt gének száma a küszöbértékhez nagyon közeli esik, de azt mégsem éri el. Természetesen, a legelső tünetek jelentkezésekor még nem tudhatjuk (esetleg csak sejthetjük), hogy mekkora a genetikai terheltség mértéke, azonban a felismerés pillanatában azonnal el kell kezdeni a diétakorrekciót és a tartáskörülmények megváltoztatását, mert csak így van lehetőség a lefolyás késleltetésére vagy a súlyosság mérséklésére.
- Vissza kell fogni a növekedés intenzitását, ami azt jelenti, hogy az energiaellátást korlátozni kell. Ez a gyakorlatban úgy kivitelezhető a legkönnyebben, hogy az addig is etetett takarmány napi adagjának csak 70-75%-át adjuk a továbbiakban – természetesen folyamatos állatorvosi felügyelet mellett. Amennyiben az állat kondíciója romlik (vagy eleve nem volt megfelelő), úgy javasolt inkább egy alacsonyabb energiatartalmú (light, senior vagy diabetic) táp megfelelő napi adagban (l. a csomagoláson feltüntetett útmutatókat) történő ideiglenes adása.
- A napi fizikai aktivitást a kritikus növekedési időszak alatt szigorúan minimálisra kell csökkenteni. Tilos bármilyen megerőltető mozgást végeztetni az állattal (futtatás, lépcsőztetés, apportírozás, többi kutyával történő hancúrozás), még a sétáltatások időtartama se haladja meg naponta a fél órát. Az úszás viszont kiváló mozgásformát jelent, de csak abban az esetben, ha a víz hőmérséklete nem túl alacsony.
- Kerülni kell az állatok hideg környezetbeni tartását, így télen, kertben tartott ebek esetében meg kell oldani, hogy az állatok fűtött helyiségben legyenek elhelyezhetők; esetleg megfelelően bélelt, hőtartó kutyaház beszerzése is szóba kerülhet.


Küszöbérték feletti hordozók
Azokban a kutyákban, amelyekben a terhelt gének száma eléri (vagy meghaladja) a küszöbértéket, a betegség a környezeti tényezőktől függetlenül megjelenik. Az első tünetek felismerésekor természetesen az előzőekhez hasonlóan azonnal el kell követni mindent annak érdekében, hogy a környezeti feltételeket optimalizáljuk, azonban tudomásul kell vennünk, hogy az állat beteg, és annak súlyosságától függően a további életében ez folyamatosan gondot fog okozni.
Az örökölhetőség (h2) fogalma és jelentősége. Az örökölhetőség (heritábilitás) a sokgénes mennyiségi tulajdonságok öröklődésének állományszintű vizsgálatában használatos, populációs szinten értelmezett fogalom, amely egy adott egyedre vonatkoztatva nem nyújt szükségszerűen információt az egyed terheltségére vonatkozóan. Számszerűsítése a 0-1-ig (vagy a 0%-100%-ig) terjedő skálán történik. Egye betegség örökölhetősége 0% abban az esetben, ha kialakulása csak a környezeti tényezők következménye (pl, a kizárólagos színhúsetetés és következményes kalciumhiány miatt kialakuló osteopathia, ill. osteoporosis juvenilis) és 100% abban az esetben, ha a környezeti tényezőktől függetlenül a genetikai terheltség miatt a tünetek mindenképp kialakulnak (pl szenzoneurális süketség). Az örökölhetőség annál nagyobb, minél nagyobb valószínűséggel jelenik meg az adott tulajdonság a környezeti tényezőktől függetlenül a következő generációban. Egy adott betegségre vonatkoztatva, a kiszámított örökölhetőségi érték csak és kizárólag az adott populációra, csak a vizsgálat időpontjában és csak az ugyanolyan körülmények között tartott egyedekre érvényes, így pl. a svédországi adatok ugyanúgy nem informálnak a mai hazai helyzetről, mint a hazánkban 50 éve kapott értékek. Az örökölhetőség mint a populációgenetikában elterjedt fogalom jelentősége abban rejlik, hogy változása megmutatja az adott populáción belül a genetikai terheltség alakulását, következésképpen a szelekciós munka eredményességét. A csípőízületi dysplasia vagy az osteochondrosis esetében tehát óriási hibának számít bármelyik hivatkozott h2-érték közvetlen alkalmazásával megítélni egyetlen egyed terheltségének mértékét, hiszen az csak állományszinten és tendenciájában tájékoztat az adott betegségről. A kutya csípőízületi dysplasiájának örökölhetősége általában 20-70% között változik, konkrét esetben viszont értéke lehet csak 10% (ha pl. egészséges, de küszöbérték alatti hordozó) vagy 50% (azaz küszöbérték körüli hordozó, ahol nagyon fontos szerepe van a felnevelés alatti táplálásnak és tartáskörülményeknek), de lehet akár 100% is (ha a hibás gének száma magasan a küszöbérték felett van). Ugyanakkor a felelős tenyésztői munka eredménye kitűnik, ha populációs szinten az évek múlásával az adott betegség h2-értéke csökkenő tendenciát mutat, emelkedése viszont figyelmeztethet az adott populáción belüli rokon tenyésztés túlzott meglétére is (génkumuláció).


Azokat az állatokat, amelyekben a betegség felismerhetővé vált (klinikai tünetek, RTG) nem szabad tenyésztésbe vonni, munkakutyaként fokozott fizikai terhelésnek kitenni pedig az állatvédelmi szempontok figyelembe vétele mellett etikátlan tettnek minősül. Éppen ezért állatorvosként minden esetben érezzük kötelezőnek magunkkal szemben az egészséges kutyák tartása és tenyésztése melletti állásfoglalást.
 

 

 

( dr. Fodor Kinga )

 
 
A kutyák felnevelése összefüggésben a testnagyságukkal

A takarmányozástan a kutyákat a testnagyságuk, illetve a táplálással is összefüggésbe hozható fajtadiszpozíciós betegségeik alapján csoportosítja. Ortopédiai szempontokat is figyelembe véve a kutyafajták kifejlett kori testnagyságuk alapján négy csoportba sorolhatók:
- Öleb-, mini vagy kis testű kutyafajták

- Közepes testű kutyafajták

- Maxi vagy nagy testű kutyafajták

- Óriás testű (giant) kutyfajták
 

Óriás elnevezéssel azokat a kutyákat illetjük, amelyek felnőttkori testsúlya 45 és 100 kg közötti, marmagasságuk pedig eléri a 80 cm-t (bull- és nápolyi masztiff, cane corso, berni pásztorkutya, bernáthegyi, újfundlandi, ír farkaskutya, komondor, kuvasz stb.). Ezek a fajták egyre népszerűbbek, bár életkoruk rövid, a 8. Életévüket betöltöttek már idősnek számítanak. Az óriás testű kutyafajták növekedése tart a leghosszabb ideig, átlagosan 18-24 hónapos korukra érik el a felnőttkorukat. A növekedési időszakuk három, egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható. Az elválasztástól 5 hónapos korig tart az intenzív növekedés fázisa, amely alatt a legfontosabb az állat energiaszükségletének biztosítása. Figyelembe kell vennünk, hogy 6 hónapos korukig az óriások sem képesek a szükségletükhöz igazítani a bélből felszívódó kalcium mennyiséget, ezért féléves korukig ezekben a fajtákban is kerülni kell a kalcium és az egyéb ásványi anyagok túlzott bevitelét. A növekedés második szakasza, az ún. megerősödési fázisa az állat 5 és 9 hónapos kora között zajlik. Ennek az időszaknak a csontok fokozatos megszilárdulása, a további testsúlygyarapodás és az emésztőrendszer teljes kifejlődése a jellemzője. E szakaszban minden esetben kerülni kell a túlzott energiaellátást, ugyanis a még mindig intenzív növekedés nincs összhangban a csontvázrendszer szilárdulásával, így a túl gyors testsúlygyarapodás, még a genetikailag nem terhelt egyedek esetében is, irreverzibilis csontvázfejlődési rendellenességeket okozhat. Fontos megjegyezni, hogy az ezen időszak alatti visszafogott felnevelés miatti kismértékű testsúlybéli vagy marmagasságban mérhető nagyságbeli lemaradás (pl. az alomtestvérekhez képest) nincs összefüggésben a végleges, kifejlett kori méretekkel! Ennek az az oka, hogy az egyes szervek ún. kompenzatórikus növekedésének megfelelően a felnevelés későbbi időszakában, egy kevésbé korlátozott takarmányellátás mellett, ez a „lemaradás” majd el fog tűnni. 8 hónapos kortól kifejlett korig tart az izomzat fejlődésének és megerősödésének az időszaka, amely alatt a folyamatos testsúlykontroll és kondícióbecslés melletti, kevésbé visszafogott felnevelés a javasolt.
 

A nagy és az óriás testű kutyák csontrendszere és ízületei a hatalmas termet miatt az ebek egész élete során nagy terhelésnek van kitéve, így ezek az állatok hajlamosabbak az osteoarthritises megbetegedésre is. Emiatt ezeket a fajtákat – különösen a felnevelésük alatt – csak mérsékelt fizikai aktivitásának szabad kitenni, kerülni kell az állatok hosszan tartó futtatását, s a munkakutyának való kiképzéskor is csak fokozatosan, átmenetekkel és csakis a csont- és izomrendszer növekedésének befejeződése után szabad elkezdeni a terhelést. A csontvázrendszer erősödésének és szilárdulásának időszaka alatt (nagy testűeknél 5-7 hónapos, óriásoknál 59 hónapos kor között) naponta csak 20-40 perc, közepes intenzitású, mérsékelt mozgás javasolt (séta, kocogás). Az osteochondrosisszal és csípőizületi dysplasiával terhelt egyedeknek ez alatt az időszak alatt semmiféle megerőltető mozgásforma (futás, rohanás, apportírozás, „hancúrozás”) nem megengedett. Az úszás minden életkorban és minden élettani állapot esetén az egyik legmegfelelőbb mozgásforma lehet a kutyák számára.
 

 

( Kisállat ortopédia - dr. Diószegi Zoltán )

 
 
KÖLYÖKSORS

Kedves Olvasó!

 

A következő szomorú cikk nem igazán ezen menüpont alá tartozik, azonban szeretném, ha minnél többen olvasnák és tanulnának belőle. Legalábbis reményeim szerint így lesz.

 

 

Kölyöksors

 

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.

Emlékszem közülük sokan megdöglöttek, még mindig nagyon hiányoznak nekem.

Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.

Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket.
Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok!

Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van! Néhány vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak.

A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a \'kis embereket\', a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem!

Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja
- Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet!
De végül egyikőnket sem vitt haza senki.

A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt, hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemétbe dobták.

Ma egy család jött és magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt! Az anyukája és az apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok! Úgy hívnak Angyal. Szeretem nyalogatni a gazdijaimat. A család olyan jól gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem.

Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is...
Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt és, hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket!

Ma vagyok 6 hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvételt is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnának de ez oly nehéz.

Majd\' a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy "lehet, hogy elérkezett az idő". Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak veleszületett rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényt szeretném végre, futkározni és játszani és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól.

Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól.

Az állatorvos asztala furcsán hideg. Ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.

Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok: kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem lehetett.
-Látják, - mondta az orvos -, az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőktől származnak"

Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel.

Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok...


(Az eredeti J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a "kutya-szaporítók" lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztenek, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért)

Fordította: Vukovics Péter


 

 
 
 
   
   
   
 
 
Copyright © 2005 MEMO-Tech Kft.  Minden
     
jog fenntartva. webdesign & develpoment by