Kellékek:  
  - 1 drótkefe  
  - 1 filcbontó  
  - 1 nyírógép  
  - 1 karomvágó  
  - 1 fogkőeltávolító  
   
  Az orosz fekete terrier igen kozmetikaigényes fajta. Ápolásához érdemes minél hamarabb hozzászoktatni a kölyköket. A szőrzet gondozásával eltöltött időt tekintse a kutyával való együttlét kellemes óráinak. A rendszeres ápolás naprakész információt szolgáltat a kutya egészségügyi állapotáról is, lehetőséget ad a kialakuló bőrbetegségek, ekcéma korai felismerésére, a rovarok gyors lefülelésére.  
   
  Fésülés:  
  Erre legalkalmasabb egy erre a célra használatos drótkefe. Jó, ha egy héten legalább egyszer alaposan átkeféljük a bundát. Az, hogy hányszor kell hozzáfogni egy héten, nagyban függ a bunda adottságaitól. A fiatal állatok növőfélben lévő bundája ( különösen 10-12 hónapos korban ) hajlamos csomókba kuszálódni. Ugyanez a veszély áll fenn esős, nedves időjárás esetén is.  
   
  Az egész procedúrát nagymértékben megkönnyíti egy ápolóasztal ( kozmetikai asztal ). Lehet kerti- vagy kempingasztal is, csak ne billegjen, mert az idegesíti a kutyát. Az ápolóasztalt vonja be csúszásgátló anyaggal. Vannak speciális kutyakozmetikai asztalok is, ezek összecsukhatóak és görgőkön lehet őket tologatni.  
   
  Az asztalhoz szoktatást el lehet kezdeni, amint a kölyök már otthon érzi magát. Állítsa a kölyköt kedves szavak kíséretében az asztalra és kefélje óvatosan a fejét, pofiját, lábát, hasát, combjának belső felét. Vizsgálja meg a fülkagylót, a fogazatot, a szemet, a mancsokat és a genitális részt. Távolítsa el gondosan a piszkot és a váladékot. Fektesse oldalára az apróságot és tartsa fogva néhány percig, miközben vakargatja és becézgeti, majd kefélje végig a testét. Napi 10 perc elég ahhoz, hogy a kölyök hozzászokjon a rítushoz. Ha végeztek, jutalmazza a kutyust egy finom falattal és dícsérje örömmel. Tilos viszont hancúrozni, játszadozni az asztalon. Mindig azonos szó, például "Kész!" kíséretében emelje le a kutyust az asztalról. Az idők során majd a kutya is megtanulja, hogy az asztalt csak akkor hagyhatja el, ha megkapta a jutalomfalatot és elhangzott a "Kész!".  
   
 
        
 
   
 
 
   
  Fürdetés:  
  A túl gyakori (például hetenkénti) fürdetéssel kimoshatunk a kutya bundájából sok alapvető fontosságú anyagot, ami a bőre kiszáradásához vezethet. Hacsak a kutya nem kifejezetten piszkos, rendszeres fésüléssel, keféléssel csökkenthetjük a szükséges fürdők számát. Így is elérhetjük, hogy kutyánk tisztának érezze magát és a szemlélőben is ápolt, gondozott állat benyomását keltse. Hideg időben soha ne fürösszük a kutyát a szabadban. Ez különösen érvényes a kölyökkutyákra, amelyek még nem tudják ugyanúgy szabályozni testhőmérsékletüket, mint a felnőtt állatok. Fürdetés előtt mindenképp keféljük ki alaposan a bundáját, különben reménytelenül összegubancolódik. (Ha a csomókkal sehogy se boldogulunk, jobb, ha kutyakozmetikushoz fordulunk.) Kiállítás előtt célszerű egy héttel előbb megfürdetni, hogy szőre visszanyerje a természetes adottságait.
A víz hőmérséklete körülbelül egyezzen meg az állat testhőmérsékletével, azaz megközelítően 39 °C legyen.
 
   
  Ha vízspriccelőt használunk, vigyázzunk, hogy ne ijesszük meg vele a kutyát. Amikor már elég vizes a kutya, samponozzuk be a hátát, majd körülbelül tíz perces munkával egyenletesen oszlassuk el a sampont mindenütt a bundáján. Fontos, hogy az állat pofájára és szájába ne kerüljön samponos víz. Fontos, hogy az öblítés alapos legyen, ne sajnáljuk az időt arra, hogy a sampont maradéktalanul kimossuk a kutya bundájából, ugyanis a bundában maradt sampon allergiás reakciót válthat ki. Legjobban tesszük, ha ilyenkor egy jó nagyot hátralépünk, a kutya ugyanis már a fürdetés kezdete óta csak arra vár, hogy a felesleges vizet kirázhassa a bundájából.  
   
  Szárítás:  
  Finoman nyomkodjuk ki a bundájából a vizet, majd törülközővel folytassuk a szárítgatást. Hajszárító használata esetén ügyeljünk arra, hogy ne a maximális fokozatra állítsuk és ne forró levegőt fújjunk a kutyára. A fertőzések elkerülése érdekében a fülét vattadarabokkal törölgessük szárazra. Fontos, hogy a kutyát mindaddig huzatmentes helyen tartsuk, amíg a bundája teljesen meg nem szárad.  
   
 
  
 
   
  Nyírás:  
 
 
  Szárítás után következik a nyírás. Amennyiben kiállítási terveink is vannak, akkor speciális nyírást igényel.  
   
  Fej: A fejszőrzetet a növés irányába fésüljük ki ( koponya, orr, pofaszakáll ). A fejnek kvadratikus formájúnak kell lennie. A szőrt rövidre kell vágni a fül aljától egészen a nyakig, amit szintén elektromos nyírógéppel végezhetünk. A nyak két oldalán a szőr kb.2 cm hosszúságúra megy át. Ügyeljünk hogy szép, egyenletes legyen az átmenet!  
   
  Homlok: A szemöldöktől elindulva egy négyzet alakot kell nyírógép segítségével vágni. A négyzet szélessége egyenlő a koponya szélességével, hosszúsága a szemöldöktől a fülig érjen. Az átmenetre itt is figyelni kell, a homlokon fennmaradó részt ollóval kell lenyírni.  
   
  Fülek: Le kell vágni a szőrt a fülek belső és külső felületéről is. Ehhez legjobb egy elektromos nyírógép. A nyírás iránya a szőr növekedési irányával megegyező.  
   
  Mellkas: A mellkas elejét ollóval kell formázni és kb 1-2 cm hosszú szőrt hagyni. A hosszú szőr zömök hatást ad a kutyának.  
   
  Törzs: A vállon a szőrt 3-5 cm hosszúra kell vágni. A háton a szőrt szintén ollóval formázzuk, ahol 3-5 cm hosszú szőrt hagyunk.  
   
  Első lábak: Először is a szőrt a növés irányával ellentétesen ki kell fésülni. A lábaknak oszlopos formájúnak kell lennie, ezért a felesleges szőrt le kell vágni.  
   
  Hátsó lábak: A comb hátsó felét nyírógéppel kell lenyírni a végbélnyílásig. A comb külső felületén kb. 3-5 cm-es hosszúságú szőrt kell hagyni. Itt is figyelni kell az átmenetre!  
   
  Mancsok: Kerek formájúnak kell lennie. A lábujjak közti vastag szőrkötegeket le kell vágni.  
   
 
    
 
   
  Amire ügyelni kell:  
   
  Szakáll: tisztogassa meg a kutya szakállát minden étkezés után, nehogy csúf csimbókokba ragadjon, amelyeket csak nagy kínnal lehet kibogozni.  
   
  Fülek: a fajta sajnos hajlamos a fülgyulladásra, ezért szükséges a rendszeres fültisztítás, ami a szőr és a fülzsír füljáratból történő eltávolítását jelenti. A fülcsatorna legyen mindig tiszta és szellős. Tisztításához erre a célra kifejlesztett készítményeket az állatgyógyászati szaküzletekben, állatorvosoknál is lehet kapni. Ha rossz szagú, barnás váladékot, gyulladást tapasztalunk vagy félretartja a fejét, esetleg állandóan a fülét vakarja forduljunk állatorvoshoz!  
   
 
 
   
  Szemek: a szemből el kell távolítani a váladékot ujjunkkal vagy nedves papírzsebkendővel. Ha ezt elmulasztjuk, a csipa akár gyulladást is okozhat. Tartós könnyezés esetén forduljunk állatorvoshoz, akárcsak a gyulladt kötőhártyával.  
   
 
 
   
  Fogak: ha a kutya rendszeresen kap birka- vagy marhabőrcsonthoz, kemény kutyakekszhez, akkor fogai elvileg tisztán maradnak. Ha a foghúsnál barna lepedék ül meg a fogon, azt 3%-os hidrogénszuperoxid oldatba mártott vattával el lehet távolítani. Ha már megszikárdult a lepedék, akkor a manikűrkészletben lévő tompa, kerek eszközzel ( amivel a köröm tövéről szokták a bőrt feltolni ) lehet lekaparni a fogkövet. Kapható szaküzletekben fogkőkaparó is. A vastag fogkövet azonban csak a fogorvos tudja eltávolítani, de ehhez altatni kell a kutyát. Ha elmulasztjuk a fogkő eltávolítását, az a foghús gyulladásához vezet, ennek következtében elsorvad a foghús, kihullanak a fogak, ez pedig fájdalmas dolog. A kutya számára a fogak fontos szerszámok, öregkoráig nagy szüksége van rájuk!  
   
 
 
   
  Mancsok: ellenőrizni kell, hogy ragadt-e bele piszok, kavics, fűmag, toklász. Ha agyag szárad a lábujjak közé, akár meleg vízzel is öblítsük le a lábát. Ha a lábujjak között idegen test hatására csimbók képződik, az hamarosan gyulladást okozhat. Ezt a kutya úgy jelzi, hogy állandóan mancsát nyalogatja.  
   
 
 
   
  Karmok: ha sima padlón vagy parketten szalad a kutya és halk csattogást hallunk, akkor túl hosszú a karma. Célszerű ezek hosszúságát is időnként ellenőrizni, főleg a lakásban tartott kutyusok esetében. Karomvágáshoz speciális karomvágó olló szükséges. Bízzuk ezt a műveletet állatorvosra vagy képzett kozmetikusra, ugyanis ha túlságosan sokat vágunk le, megsérthetünk egy kis véreret a karomban és ez a vérzés csak nehezen csillapítható.  
   
 

 
 
 
 
   
   
   
   
   
   
  A kutya húsevő, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy kizárólag hússal táplálkozik. Ha friss étellel táplálja kutyáját, gondoskodjon arról, hogy elég változatos legyen az étrend és tartalmazza a szükséges vitaminokat, ásványi sókat és tápanyagokat, amelyekre teste egészséges fenntartásához szüksége van.  
   
 
 
   
  FRISS TÁPLÁLÉK:  
   
  Tojás: különösen értékes fehérjeforrás, ám a nyers tojásfehérje lebontja a testben a biotint ( értékes eleme a B-vitamin csoportnak ). Ezért csak a tojás sárgáját vagy főtt tojást adjunk a kutyának.  
   
  Hús: nyersen vagy forrázva adjuk, de ha már nem egészen friss, akkor főzve.  
   
  Disznóhús: csak főtten adjuk, mert el kell pusztítani benne az Aujeszky-kór okozóit. Az Aujeszky-kór kutyáknál halálos lefolyású. A disznóhús ráadásul viszketést és ekcémát is okozhat. A disznóhúst tehát csak módjával adagoljuk, végső lehetőségként.  
   
  Vadhús: csak olyan vadhúst adjunk a kutyának, amely emberi fogyasztásra is alkalmas.  
   
  Szárnyas: főleg a mélyhűtöttet a szalmonellaveszély miatt inkább főzve adjuk. A főtt szárnyast és nyulat gondosan csontozzuk ki, mert a csont a hőtől szilánkossá válik.  
   
  Máj, tüdő, lép: hajtó hatással van a kutyára a nyers máj, tüdő, lép, ezeket inkább főve tálaljuk.  
   
  Hal: csak gondosan filézve adjuk hőkezelve ( főve, sütve, párolva ), mert nyersen hasmenést okoz. A kutya szereti a halat, a hering kifejezetten kedvenc csemegéje.  
   
  Csont: a túlzott csontfogyasztást erősen megsínyli a kutya, mert széklete kemény, szikkadt lesz. A fogazat tisztítására egyaránt alkalmas a kutyacsont és a száraz kenyérhéj. Ha már csontot adunk a kutyának, akkor csak nyers borjú- vagy marhacsontról lehet szó, ám bordáról, szárnyas- vagy nyúlcsontról semmiképpen. A főtt csont szilánkos és felsértheti az eb szájüregét vagy nyelőcsövét. Csak felügyelet mellett adjon csontot a kutyának és semmiképpen sem olyankor, ha több kutya van együtt, ugyanis féltékenységükben képesek félelmetes darabokat is lenyelni.  
   
  Tej: a felnőtt kutyák egy része nem képes megemészteni a tehéntejet, hasmenést kap tőle ( kivéve ha kiskorától hozzá lett szoktatva ). A tej helyett jobb túrót vagy joghurtot adni, ezek ugyancsak sok fehérjét tartalmaznak, de elbomlott már bennük az emészthetetlen tejcukor.  
   
  Gabonaalapú étel: minden, ami barna, hántolatlan rizsből, zabpehelyből, barna kenyérből, árpagyöngyből, tésztából készült. Ide tartozik a kutyakeksz is, illetve az előregyártott pehelyfélék, amelyeket azonban csak kiegészítő táplálékként adjunk - nem tévesztendő össze a pehely formájú teljes táppal, ami húst is tartalmaz. A kutya a növényi eredetű táplálékot csak előkészítve képes megemészteni, tehát minden gabonafélét hőkezelni kell, hogy a kutya számára emészthetetlen cellulózburkot felnyissuk. A zabpehely, a kenyér és a főtt tészta természetesen már hőkezelt.  
   
  Zöldségfélék: a kutya számára is egészséges táplálékcsoport, kivétel a felfúvódást okozó fajták. A fokhagyma például kifejezetten javítja a bélflórát. Forrázza le azöldséget, de ne fűszerezze, ellenben vágja apróra és keverje el a többi kutyaeledellel.  
   
  Vitaminok: a hús, különösen a hal, nagyon sok foszfort tartalmaz, ám kevés benne a kalcium. Ezért a friss táplálékba pótlólag is keverni kell kalciumot és vitamint, különösen a B-vitaminok családjából valókat, leginkább élesztőpelyheket. Az ásványianyag-vitamin készítményeknél ügyeljen arra, hogy azok legalább annyi kalciumot tartalmazzanak, mint amennyi foszfort. A táplálékban az optimális arány 1,2 rész kalcium, 1 rész foszfor. Vigyázzunk a legtöbb vitaminkészítménnyel, hogy nehogy túlságosan nagy adag D- és A-vitamint juttassunk a kutya szervezetébe. Ez a túladagolás éppúgy csontbetegségeket eredményez, mint a foszfor túladagolás.  
   
  Víz: mindig bőségesen álljon rendelkezésre, ha pedig száraz eledelt kap, akkor különösen ügyeljünk erre.  
   
  KÉSZELEDEL:  
   
  Tartalmaz mindent, amire egy normális kutyának szüksége van, egyszerű tálalni és nagy mennyiségben is jól tárolható. Ha a kiskutya a tenyésztőnél már megszokott egy készeledel márkát, maradjanak emellett, akár hosszú ideig is, a kutyának nincs szüksége változatosságra. Márkaváltás esetén előfordulhat, hogy az új készétel nem ízlik a kutyának, sőt hasmenést is kap tőle. Tekintettel arra, hogy nem minden kutya hasznosítja egyformán jól az adott készételt és nem is minden készeledel egyforma minőségű, ezért egy márka hosszabb idejű etetése után átválthat egy másikra. Ha át akar térni a friss táplálékról a készeledelre, konzervre vagy fordítva, esetleg egyik készeled márkáról a másikra, minden esetben fokozatosan járjon el, nehogy hasmenést kapjon a kutya. Az új eledelt kanalanként keverje el a régiben, napról napra növelve a részarányát, míg végül teljesen elhagyja a régit. Sohase álljon át hirtelen egyik eledelről a másikra.  
   
  Van sok jó pehely vagy préselt táp, amelyet akár szárazon, akár levesben, akár melegvízbe áztatva tálalhatjuk ( az étel mindig kézmeleg legyen! ). A táplálék mennyiségét illetően tartsa be a gyártó ajánlását. Csak akkor változtasson ezen, ha túlságosan meghízik vagy lesoványodik a kutya.
A növekedésben lévő vagy sportoló kutya, a vemhes vagy szoptatós szuka és az aktív fedezőkan esetét kivéve a készeledelt nem kell sem friss hússal, sem pedig kálcium- vagy vitaminkészítményekkel kiegészíteni. Költséges kutatások állapították meg, hogy milyen tápanyagokra van szüksége egy normális felnőtt kutyának és a készeledel tartalmazza is mindezeket a tápanyagokat, vitaminokat és ásványi sókat. Ha viszont nagyobb mennyiségű hússal vagy vitaminkészítménnyel traktáljuk a kutyát, akkor felborítja a tápanyagok értékes egyensúlyát. A fehérjetöbblet például nedvedző és nehezen gyógyuló ekcémát okozhat, márpedig ennek szörnyű következményei lehetnek, hiszen esetleg már késő, mire észrevesszük.
 
   
  ÉTELMARADÉK:  
   
  Az ételmaradék nem kutyaeledel! Nem alkalmas arra, hogy egészségesen tápláljon egy kutyát.  
   
  EVÉS UTÁN:  
   
  Sose engedje kutyáját evés után viháncolni, hemperegni, mert könnyen felléphet a gyomorcsavarodás. Márpedig ha nem ismerik fel és operálják meg idejében, a kutyának alig van esélye a túlélésre.  
   
  A CSOKOLÁDÉ:  
   
  Egy csokinyuszi halált ugyan nem okoz, de a csokoládé egyáltalán nem való a kutyának, mert magas a cukor és zsírtartalom mellett - mely az elhízás kezdetét jelentheti - még veszélyesebb a kakaótartalom. A kakaóbabban magas a teobromin mennyisége, amely hatóanyag szoros rokonságban van a kávéban is megtalálható izgató hatású koffeinnel és általános izgató hatást fejt ki. A szívdobogás frekvenciája éppúgy megnő, mint egy erős kávé hatására, sőt túl sok csokoládé fogyasztása esetén a vérnyomás is emelkedik és a kutya szíve könnyen felmondhatja a szolgálatot. A kutya szervezete a teobromint sokkal lassabban tudja lebontani, mint az emberi szervezet és ebben rejlik a csokoládé káros hatása. Egy tacskó méretű kutya 200 gramm csokoládé elfogyasztása esetén már súlyos mérgezést szenved el! Csokoládé helyett csemegének, jutalomfalatnak az állateledel üzletekben kapható különböző ízesítésű csemegéket, kekszeket ajánlottak.  
   
  A TÁPLÁLÁS ARANYSZABÁLYAI:  
   
  1. Sose etesse a kutyát a megszokott étkeztetéseken kívül.
2. Ne szoktassa asztalhoz, amikor a gazdi és családja étkezik.
3. Ne engedje, hogy vendégei vagy barátai egy-egy falattal kedveskedjenek a kutyának.
4. Mindig azonos időben, helyen és edényben kapjon enni.
5. Sohase kapjon kézből, tenyérből semmit.
6. Ne engedje, hogy séta vagy futtatás közben mindenféle maradékot összeegyen.
7. Az ételt mindig langyosan - se túl melegen, se túl hidegen - adja a kutyának ( kivéve persze a készételek pl.: száraztáp )
8. Az etetőedényt olyan magasra helyezze, hogy az állatnak ne kelljen túl mélyre hajolnia evés közben.
9. Evés után a kutyának legalább két óra pihenésre van szüksége.
10. Inni kizárólag vizet - friss, tiszta és hűs vizet! - kapjon.
 
   
   
   
   
   
   
  Az orosz fekete terrier igen könnyen kiképezhető fajta. Senkitől és semmitől nem fél, hűséges, szolgálatkész. Kiváló rendőrkutya, személy- és házőrző.  
   
  Bizonyos fokú kinológiai műveltséggel és gyakorlati felkészültséggel kell rendelkeznie a kiképzőnek, illetve a kutya tulajdonosának is. Ismernie kell a kutyakiképzés elméleti alapjait, módszereit és a különböző gyakorlati fogásokat. Ahhoz, hogy a kutyát megtanítsuk valamire, határtalan türelemre, állatszeretetre és szigorú következetességre illetve szakismeretre van szükség. A vasnyugalommal és állhatatossággal párosult higgadtság idővel még a legnehezebben tanítható kutyát is kiváló munkaegyeddé fejlesztheti.  
  Megfelelő ismeretek hiányában célszerű felkeresni a helyi kutyakiképző iskolát és ott segítséget kérni.  
   
  A nevelés folyamán mindenekelőtt vegyük figyelembe, hogy a kutya nem ért meg minden kimondott szót oly módon, mint azt sokan hiszik. Ez azt jelenti, hogy nem annyira a szavak értelmét, mint inkább a parancs hangzását érti meg. Valamilyen akusztikus vagy szimbolikus látható jelnek kell kiváltania az ingert, hogy a kívánt teljesítmény bekövetkezzék. Figyelni kell tehát arra, hogy mindig ugyanazt a parancsszót használjuk és ugyanazokat a jeleket. Ezeket lehetőség szerint egyforma hangon ( hangerő, hangmagasság, hangsúly ) kell kiejtenünk, ugyanolyan mozdulatok kíséretében. Az a tulajdonos, aki állandóan váltogatja parancsszavait, az inkább összezavarja, mint segíti a kutyát a dolgok jó megértésében. A jó kutya persze előbb-utóbb megtanul olvasni gazdája gondolataiban is. Ez körülbelül azt jelenti, hogy az ember tekintetéből, arcjátékából, szavaiból, hangsúlyából ill. néha egy-egy észrevétlen mozdulatából kitalálja, mit akar tőle a gazdi és azt igyekszik teljesíteni is.
Mindez persze nem vonatkozik a tapasztalatlan kölyökkutyára, csak a már kifejlett, tapasztalt állatra.
 
   
  A kiskutyával úgy alakíthatunk ki legegyszerűbben szoros és jó kapcsolatot, ha tudomásul vesszük, hogy a kutyák viselkedése számos tekintetben nagyon hasonlít a vadon élő farkasokra. A csapat domináns kutyája szükség esetén megbünteti az alárendelteket, hogy ezzel is fenntartsa illetve megerősítse pozícióját a csoporton belül, valamint hogy összetartsa a falkát. Amennyiben a gazdi nem érvényesíti dominanciáját az ember-kutya kapcsolatban, úgy ezt az állat próbálja megtenni. Kitartó nevelés kérdése annak biztosítása, hogy az állat véglegesnek tekintse helyét a "szociális rangsorban". A tiszteletlenkedést még kölyökkutyától sem szabad eltűrni, hiszen a kutyatársai sem tűrnék ( kéz után kapás, felugrálás ).  
   
  Ahhoz, hogy megtanulja a "nem szabad" parancsszó jelentését, kemény, határozott hangsúllyal mondjuk neki, valahányszor nemkívánatos dolgot művel.  
  A dicséretnek ugyancsak rendkívül fontos szerepe van a helyes nevelésben, azt is mondhatjuk, hogy a siker kulcsa. A büntetést minden esetben kövesse dicséret, amint a kutya abbahagyta a helytelen viselkedést, vagyis azonnal tudatosítsuk vele, hogy helyesen cselekszik és milyen okos. A dicsérettel soha ne fukarkodjunk, valahányszor a kutyus úgy viselkedik, ahogy elvárjuk tőle. Ha kedvencünknek sikerélményt szerzünk, akkor arra ösztönözzük, hogy úgy viselkedjen, hogy gazdájának az tetszen, ami egyben neki is jóleső következménnyel jár.  
     
  Ha a kutya bízik gazdájában és mindig tudja, hogy az mit kíván tőle, akkor a parancsot végrehajtja. Amennyiben mégsem hajtaná végre a kapott utasítást, mielőtt elhamarkodottan megbüntetnénk, elsősorban azt döntsük el, hogy nem-e bennünk, a tanítási módszerünkben volt-e a hiba. Sikerült-e világosan megértetnünk a kutyánkkal, hogy mit kívánunk tőle? Kizárólag akkor szidjuk meg, ha egyértelműen megállapítottuk a kutya engedetlenségét. Ilyen esetben is csak az engedetlenség pillanatában alkalmazott szidásnak van értelme. Az utólagos büntetés - miután a kutya már régen elfelejtette, miért is vonják felelősségre - nem segíti, inkább hátráltatja a kiképzést.  
     
  Egy kutyát mindenképp nevelni kell, méghozzá attól a perctől kezdve, hogy hozzánk kerül. Fontos, hogy a kutyával szemben legyünk mindig következetesek, és türelmesek. A kettőnek ötvöznie kell egymást ahhoz, hogy gyorsabban vagy lassabban eredményt érhessünk el. Két dolog amit mindenképpen meg kell tanítani kutyánknak: a behívás és az úttestnél megállás. A kutya nevelését praktikus pozitív módszerekkel végezni, így mindig örömmel fog szót fogadni nekünk. Jutalmazhatunk egy kutyát játékkal (labdával, vagy bármilyen más, neki kedves játékszerrel), jutalomfalattal (kutyáknak kialakított, speciális falatkákkal, sajt-, párizsi- , virslidarabkákkal, illetve száraztáppal) vagy pedig egyszerűen dícsérettel, szép szóval, simogatással. Kutyája válogatja, melyiknek mi tetszik a legjobban. Amennyiben az előbbi kettő közül (játék, jutalomfalat) választunk, abban az esetben viszont sose feledkezzünk el mégis újból és újból megdicsérni a kutyát, hiszen így tanulja meg értékelni az ember gesztusait, ami nagyon fontos. Legtöbbször csak pozitív módszerekkel nem lehet egy kutyának mindent megtanítani, néha megesik, hogy meg kell büntetni. Sokszor elég a hangosabb, mély hanghordozású FÚJ! NEM SZABAD! vagy MIT CSINÁLSZ?. Amennyiben ez nem elegendő, akkor javasolt a kutya felemelése a nyakánál fogva és attól függően, hogy ez önmagában hatásos-e vagy sem, kissé meg is rázható a grabanca. A kutyát csak akkor büntesse meg, ha szemtanúja volt a helytelen cselekvésnek és csak közvetlen azután, azonnal tegye meg ezt, különben a kutyája nem fogja érteni, miért kapott ki - ezzel pedig csak árt neki! A kutyát minél hamarabb szoktassuk tömegközlekedéshez vagy ha autónk van, akkor ahhoz.  
   
  Sétálás:  
  Gyakrabban vagy ritkábban, de szinte minden kutyának ki kell mennie az utcára pórázon. Ilyekor nem hátrány, ha a kutya ahelyett, hogy ész nélkül rángat, és cikk-cakkban akarja lepisilni az összes fát, jól nevelten jön mellettünk laza póron. Erre legegyszerűbben úgy taníthatjuk meg, hogyha a kutya pórázra vétele után bal oldalunkra igazítjuk (a kutya midig a gazdája bal oldalán közlekedik), kiadjuk neki a LÁBHOZ parancsot, és lassan elindulunk vele. Hogyha húz, kitér, akkor határozott mozdulattal (erősebben vagy gyengébben) megrántjuk a pórázt. A póráz lehetőleg legyen mindig laza, de ne lógjon le túl hosszan. Hogyha a kutyánk épp a kívánt módon megy, akkor dicsérjük meg (a már fent leírtak alapján), dobjuk el neki a labdáját vagy adjunk egy jutalomfalatot a zsebünkből, közben mondjuk neki: OKOS KUTYA!, JÓ KUTYA!, ÜGYES VAGY! és simítsuk végig a bal oldalát! Először praktikus minden feladatot saját környezetben (kertben) vagy kevésbé forgalmas helyen gyakorolni és csak akkor, ha itt már megy, máshol is kipróbálni. Így a kutyát kevesebb elterelő inger zavarhatja meg. Fontos, hogy a kutya akkor is kövesse mozgásunkat, ha mi jobbra vagy balra fordulunk, illetve sebességünk ütemét megváltoztatjuk. Ezeket is érdemes vele külön gyakorolni.  
   
  Behívás:  
  Ez a legeslegfontosabb feladat, melyet egy kutyának mindig végre kell hajtania. Bármikor, bárhol, azonnal rohannia kell a gazdájához, annak hívó szavára. Első sétáink alkalmával frissen szerzett kutyánkat semmiképp se engedjük el! Az első pár nap, hét a szoktatás időszaka. Ilyenkor kell megértenie, hogy mi vagyunk az új gazdái, akikhez ragaszkodnia kell. Ezután (illetve a kertben vagy lakásban picit hamarabb is) kezdhetjük el tanítani neki, hogy a HOZZÁM! vagy GYERE! elhangzása után azonnal jöjjön. A tanítás során először legyen pórázon, melyet teljes hosszában kiengedünk, kezünkbe valami csábító dolgot (jutalomfalatot, játékot) veszünk és kiadjuk a választott parancsot, közben megmutatjuk neki, mi van nálunk. Ha nem indulna el azonnal, a póráz enyhe rántásával érzékeltethetjük vele, mire is gondoltunk. Hogyha bizonytalan, fél, semmiképp se erőltessük, semmilyen módon, inkább csalogassuk. Amennyiben odajött hozzánk, azonnal részesítsük hatalmas dicséretben, dobjuk el neki a játékát vagy adjuk oda neki a jutalomfalatot. Az utcán lehetőleg ne engedjük el a kutyát! A városi forgalom hatalmas veszélyt jelenthet rá, ezen kívül illik megtisztelni annyira embertársainkat, hogy nem az utcát választjuk kutyafuttatónak. Kutyánkat lehetőség szerint forgalomtól mentes helyen, földúton, mezőn, stb. engedjük el, ahol ő is biztonságban van és másokat sem zavar. Minél fiatalabb korban kezdjük el a sétákat, annál könnyebben fogja megszokni, hogy ha el van engedve és mi hívjuk rögtön a gazdihoz kell menni. Ehhez viszont mindenképp szükség van arra, hogy biztonságosan behívható legyen. Szabadban - az ingerszegény környezetben már begyakorolt feladatot - először hosszú póráz segítségével gyakoroljuk. Ezzel akár 10-15 méterre is elengedhetjük magunktól úgy a kutyát, hogy közben bármikor megállíthatjuk. Gyakoroljuk ugyanúgy a feladatot, mint azt elsőnek leírtam: Nálunk van valami jutalom, a kutyát elengedjük, hadd fusson, de amikor a póráz már majdnem véget ért, szóljunk neki, hívjuk kedvesen magunkhoz, közben mutassuk, mi van nálunk. Ha nem fordul vissza azonnal, a pórázzal enyhén hassunk rá, és amint hozzánk ért (akármilyen módon) jutalmazzuk meg és azonnal engedjük újra útjára. Egy-egy alkalommal ezt ne végezzük el 3-4-nél többször. Ily módon szép lassan megtanulja kutyánk, hogy hozzánk visszajönni öröm, és nem azonnali megkötést von maga után. Egy idő után a jutalom mértékét csökkentsük le, ne mutassuk neki feltűnően, hogy van-e nálunk valami vagy sem és ne adjunk neki miden alkalommal jutalmat. Legyenek olyan visszahívások is, amikor csak és kizárólag szóbeli dicséretet és simogatást kap. Így nem fordulhat elő, hogy megtanulja, mikor érdemes odajönni és mikor nem.  
   
  Ültetés:  
  Két módon lehet tanítani. Az egyik, amikor egy jutalomfalatot, vagy játékot magasan a kutya feje fölé emelünk és türelmesen megvárjuk, míg beleun az ugrálásba és leül, ugyanis így könnyebben tudja figyelni, mi van közvetlen a feje felett (ha áll, a nyakát hátra kell hajlítania és ez a testhelyzet kényelmetlen neki). Pontosan akkor, amikor leült, kiadjuk az ÜL parancsot, majd azonnal odaadjuk neki a jutalmát és megdicsérjük. Ez a legtöbbször kölyökkutyáknál kedvező módszer. Nagyobb kutyáknál legtöbbször jobb módszernek bizonyul, ha bal oldalunkon álló kutyánk nyakörvét vagy pórázát jobb kezünkkel megfogjuk, és azt finoman felfelé húzzuk, miközben bal kezünkkel végigsimítjuk a hátát, miközben enyhe nyomást gyakorlunk a farára. Ha elkezdi lefelé vinni, adjuk ki a parancsot és ha letette, félpillanatnyi kivárás után megjutalmazzuk és megdicsérjük. A jobb kézzel való felfelé húzás helyett itt is használhatunk jutalomfalatot/játékot, mellyel valójában a kutya orrát húzzuk felfelé. Mivel célunk nem csupán az, hogy egy fél pillanatra tegye a kutya a fenekét, hanem az is, hogy adott ideig úgy is maradjon, ezért ha már pontosan tudja a feladatot, akkor lassan húzhatjuk kicsit az időt. Először csak pár másodpercig, de utána akár hosszabb ideig is. Ilyenkor is leültetjük a kutyát (remélhetőleg már tisztában van a parancs jelentésével, így azt csak kiadni kell, segíteni neki benne nem), de csak akkor jutalmazzuk, dicsérjük meg, ha ez a bizonyos idő már eltelt.  
   
  Fektetés:  
  E feladat előtt a kutyát mindenképp meg kell tanítani bal oldalunkon ülni, ez lesz az alapállás. Itt is több lehetőség van: Az egyik, hogy egy jutalommal a kutya orrát a föld felé húzva megvezetjük azt, miközben marjára enyhe nyomást gyakorlunk, hogy ne felállva ellépkedjen, hanem le kelljen feküdnie. Ha elindul a talaj felé, kiadjuk a FEKSZIK parancsot és amint földet ért megjutalmazzuk, megdicsérjük. A másik módszer, hogy jutalom helyett egyszerűen kihúzzuk az ülő kutya mellső lábait és finoman lehasaltatjuk, kiadjuk a parancsot, majd jutalom, dicséret. E kettőnél praktikus a kutya mellett guggolni vagy még inkább térdelni. Míg a harmadik az, hogy a kutya mellett állva, annak pórázát fogva azzal egyszerűen, határozott mozdulattal lerántjuk a földre, miközben ugyanúgy nyomást gyakorlunk a marjára. Közben kiadjuk a parancsot, majd a megfelelő testhelyzetbe kerülve jutalom, dicséret. Ugyanúgy meg kell tanítanunk nyugton maradni adott ideig, mint ahogy azt már az ültetésnél is leírtuk. Ilyenkor lefektetjük a kutyát, a pórázára olyan közel rálépünk a földön, hogy ne tudjon felállni, majd mi magunk felegyenesedünk. Pár pillanatot kivárunk, és utána dicsérjük meg. Ha megértette, hogy tőlünk függetlenül neki nyugton kell maradnia, akkor már a pórázra sem kell majd rátaposni.  
   
  Helyben maradás:  
  Sokszor praktikus lehet, ha kutyánkat ott tudjuk hagyni valahol egy rövidebb időre anélkül, hogy meg kéne kötni őt. Helyben maradást fekvésben gyakoroljunk. Lefektetjük, felegyenesedünk, és óvatosan egyetlen egy lépést ellépünk a kutyától. Valószínűleg, ekkor azonnal fel akar majd állni és utánunk jönni. Ekkor mi rögtön lépjünk közbe és ugyanoda, ahol volt óvatos határozottsággal fektessük vissza és mondjuk neki újra a FELSZIK parancsot és tegyük hozzá, hogy MARAD. Próbáljuk meg újra ellépni. Egész addig tegyük mindezt, amíg ott nem marad annak ellenére, hogy mi elléptünk tőle. Csak pár pillanatot várunk tőle távol, azonnal lépjünk vissza hozzá, és leguggolva jutalmazzuk, dicsérjük meg. Ezt sem szabad (ahogy semmit sem) alkalmanként 3-4-nél többször gyakorolni. Ahogy kutyánk megértette a MARAD parancs jelentését, léphetünk tőle távolabb, illetve végezhetünk mozgást körülötte. Fontos azonban, hogy amint elmozdult parancsunk ellenére, azonnal lépjünk közbe és ugyanabba a testhelyzetbe, ugyanoda tegyük vissza, ahonnan elmozdult.  
   
   
   
   
   
   
  Alapjában véve minden növény mérgezô - kérdés, hogy kinek mennyire! Elsôsorban bizonyos madarak és rovarok még az ember számára halálos mérgekkel szemben is immunisak. Kutyáinkról ugyanez nem mondható el, így rájuk nekünk, embereknek kell vigyázni. Kimondottan olyan kutatásokat, hogy bizonyos növényi hatóanyagoknak pontosan milyen hatása van a kutyákra, még nem végeztek, így alapvetôen abból kell kiindulnunk, hogy az emberre veszélyes növények a kutyák számára is mérgezôek. Ezenkívül konkrét állatorvosi esetek segíthetnek a tájékozódásban. Nagyon sok kerti és szobanövény tartalmaz mérgezô anyagokat, de bizonyos fák sem veszélytelenek.  
   
  Nyilván minden gazda tapasztalta már, hogy kutyája csak egy bizonyos típusú füvet eszik meg, azonban véletlenül más növényt is bekaphat, fôleg, ha tapasztalatlan kölyökrôl van szó. Fiatal kutyák ráadásul szobanövényeket is megrághatnak, puszta unalomból. Vegyünk sorra konkrétan néhány veszélyes növényt!  
   
  Sok lakást díszíti a trópusi kutyatejfélékhez tartozó kroton vagy csodacserje, melynek fehéres tejnedve mérgezô. Külsôleg irritálja a bôrt, elfogyasztása erôs hányást, hasmenést, vesebántalmakat okozhat. Olykor tudatzavarhoz is vezethet, néha a mérgezés halálos kimenetelu. A mintegy 600 fajt magában foglaló kankalinnemzetség egyetlen tagjának, a szobai kankalinnak (Primula obconica) levélszôrei erôs bôrirritációt képesek elôidézni, hólyagképzôdéssel, viszketéssel kísérve. A csucsorfélék talán legismertebb hazai képviselôje, a korallbokor ember számára csupán enyhén veszélyes. Gyakran a szép, piros bogyókat próbálják megkóstolni a gyerekek, de csak nagyon nagy mennyiség bekebelezése okoz rosszullétet, hányást, hasi fájdalmakat.  
   
 
Kroton
Csucsor
 
   
  Állatoknál azonban többször diagnosztizáltak súlyos bélgörcsöket, keringési zavarokat, sôt halálos kimenetelu mérgezést is. Heves tüneteket okozhatnak a különbözô Diffenbachia-fajok is. E dísznövények levele és szára sérülés esetén olyan anyagot választ ki, mely erôsen irritálja a száj nyálkahártyáját, duzzadást, viszketést, sôt légzési zavarokat is okozva, ha a kutya lenyeli ezt az anyagot. Mivel a diffenbachia igen heves reakciókat vált ki, ritkán kerül sor nagyobb mennyiség elfogyasztására, mely már károsítaná a gyomrot és a beleket is. A szembe kerülve viszont komoly kötôhártya-gyulladást okoz. Kedvelt szobanövény a leander is, mely alkaloidákat és glikozidokat tartalmaz. Ezek az anyagok rosszullétet, heves hányást, hasmenést okozhatnak. Embereknél gyakori a fejfájás, elôfordulhatnak keringési zavarok is.  
   
 
Diffenbachia
Leander
 
   
  Melyik kutya ne szeretne botokat, ágakat rágcsálni? Nem mindegy azonban, melyik fa vagy bokor ágáról van szó! Bunügyi regényekbôl is ismerôs lehet a tiszafa, mely korábban kedvelt eszköze volt gyilkosoknak és öngyilkosoknak egyaránt. A piros bogyó húsának kivételével a növény minden része igen mérgezô! Hasonlóan veszélyes az aranyesô, melynek fôleg a magjai ártalmasak, de ágainak rágcsálása is mérgezési tüneteket okozhat. Szerencsére a tujákat legtöbbször csak megjelölni szokták kutyáink (a tulajdonos legnagyobb bosszúságára), a levelek ugyanis gyulladást okozó hatóanyagot tartalmaznak, súlyos esetben visszafordíthatatlan folyamatot indítanak el a májban és a vesében. Az örökzöld puszpáng vagy buxus levele, sôt kérge is mérgezô: hatóanyaga hányást, hasmenést, bélgörcsöket okoz, sôt a központi idegrendszer bénulását is elôidézheti. Karácsonykor a csillagszóró és a lametta mellett maga a karácsonyfa illetve a fagyöngy lehet veszélyes kutyánkra nézve.  
   
 
Tiszafa
 
   
  A fagyöngy termésének, leveleinek vagy ágainak elfogyasztása apátiát és mozgászavarokat okoz. Kezelés hiányában a testhômérséklet csökken, a keringés összeomlik. A fenyôfa esetében a tűlevelek aromatikus olajtartalma irritálja a száj és a torok nyálkahártyáját illetve a gyomrot és a beleket. Heves reakciók nem lépnek fel, de elôfordul, hogy a kutyának sokáig nincs étvágya. Érdekes, hogy már az ágakkal kapcsolatba került víz - pl. esôvíz, víz a vázában - is kiválthatja a fent említett tüneteket  
   
  Ha kutyánkat mérgezô növény elfogyasztásán kapjuk rajta, az állatorvos által beadott hánytató általában megakadályozza a káros következményeket. Hatékony lehet a gyomormosás vagy valamilyen, a mérget megkötô anyag beadása. Fontos a gyors beavatkozás, ne halogassuk az állatorvos kihívását!  
   
   
   
   
   
 
  
 
 
  
 
   
   
 
 
   
 
  
 
 
  
 
 

  

 
   
   
   
   
 
 
   
  Főleg a fiatal kutyák lázas általános tünetekkel, erőteljes hányással, véres hasmenéssel, kölyökkutyában esetenként szívizomgyulladással járó magas mortalitású (elhalálozási arányú) betegsége.  
   
  Mindenütt előfordul, a kutyák egyik igen gyakori betegsége. Egy éves korukig a kutyák többsége szeropozitívvá (védetté) válik, akár fertőződés, akár pedig vakcinázás eredményeként.  
   
  A betegséget a 2-es szerotípusú kutya-parvovírus (CPV-2) okozza.
A beteg kutyák bélsarukkal nagy mennyiségben ürítik a vírust, amely nagyfokú ragályozó, és ellenálló képessége miatt, valamint a kutyák szabad mozgása következtében gyors terjedésre hajlamos járványokat okoz. A vírus a fertőződést követő 3-4 nap múlva kezd a bélsárral ürülni, maximumát a klinikai tünetek tetőfokán, a fertőzés utáni 6-8. napon éri el, majd a vírusürítés többnyire 2-3 hét múlva megszűnik.
 
   
  A szájon át felvett vírus elsődlegesen a torok nyirokszöveteiben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérárammal való szóródást követően a vírus elsősorban a bélnyálkahártya hámsejtjeiben, a nyiroksejtekben és kölyökkutyákban a szívizomsejtekben is szaporodik. A viraemia 1-7 napig tart. A vírus a viraemiát követő 2. naptól gyakorlatilag minden szervben, szövetben megtalálható.  
   
  A betegség lappangási ideje többnyire 2-4 nap, és legtöbbször heveny bélgyulladás kórképében zajlik le. A betegek többnyire hőemelkedés mellett bágyadtak, étvágytalanok, majd 1-2 nap múlva ismétlődő hányás és súlyos hasmenés, olykor bélelőesés jelentkezik. A kutyák elesettek, nehezen késztethetők mozgásra.  
   
  A betegség megelőzésére élő vagy inaktivált (elölt) kutyaparvovírust tartalmazó vakcinák egyaránt forgalomban vannak. Az élő vakcinák előnye, hogy alkalmazásuk után az ellenanyagok a vérsavóban már az 5. napon megjelennek, a 7. naptól pedig védettség alakul ki.  
   
   
   
   
   
 
 
   
  A szopornyica a kutya és a rokonai hevenyen lezajló, néha azonban elhúzódó, lázas betegsége, amely főként a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, valamint idegrendszeri és ritkábban bőrkiütéses tünetekben nyilvánul meg.  
   
  A betegség Európában már a XVIII. második fele óta ismert. A betegség világszerte, így nálunk is gyakran előfordul, a kutyák többsége egy éves kora előtt találkozik a vírussal.  
   
  A betegség terjesztésében a fertőzött kutyának van döntő szerepe, amely már a lappangási idő alatt ürítheti a vírust különféle váladékaival, elsősorban az orrváladékkal és a vizelettel. A fertőzés közvetlen érintkezéssel vagy takarmány, ivóvíz, eszközök közvetítésével terjed. Városi településeken a sűrű érintkezési lehetőségek miatt a kutyák fiatalabb korban fertőződnek. A betegség egyes vidékeken 3-4 évenként kifejezett járványokat okoz.  
   
  A szájon át vagy belégzéssel felvett vírus a torok tájéki nyirokszövetekben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérben a vírus macrophagokban található meg, és ezzel elárasztja az egész szervezetet. A viraemiával (vírus szaporodása a vérben) kezdődő lázas szakaszban, amely többnyire 4-7 napig tart, a vírus főként a lép, a csontvelő és a nyirokcsomók szöveteiben szaporodik el.  
   
  A lappangási idő többnyire 3-7 nap. Az esetek jelentős részében, főként a szabadban, jól tartott és egyébként egészséges kutyákon, a meleg évszakokban a fertőzés tünetmentesen vagy olyan enyhe lázas tünetekkel zajlik le, hogy nem veszik észre. Ritkán, nagyon érzékeny kutyákon, a betegség túlheveny alakját észleljük, amikor a lázas és levert kutyák 1-2 nap alatt elhullanak.  
   
  A betegség megelőzésének útja a kutyák rendszeres, preventív célú vakcinázása. Erre a célra élő törzset tartalmazó oltóanyagok vannak forgalomban.  
   
   
   
   
   
 
  
 
   
  A kutya coronavírusa főleg fiatal kutyákban okoz hasmenést, de ritkán felnőtt kutyák is megbetegedhetnek.  
   
  A betegek étvágytalanok, vízszerű hasmenésük van, gyakran hánynak, kölyökkutyákban a hasmenés rövid idő alatt kiszáradáshoz vezethet.  
   
  A megelőzés céljára inaktivált coronavírust tartalmazó vakcina és kombinált oltóanyagok is ren-delkezésre állnak, amelyek utóbbiak egyéb antigének mellett coronavírust is tartalmaznak. Ezekkel a vakcinákkal a 3 hónaposnál idősebb kutyák kétszer egymás utáni vakcinázásával egy évig tartó védettség érhető el. A kölyökkutyákat a maternális immunitás (anyai szervezet által átruházott védettség) lejártakor, 6-12 hetes kor között javasolják oltani.  
   
   
   
   
   
 
  
 
   
  Enyhe lázzal, köhögéssel, a felső légutak hurutjával járó fertőző betegség, amelyet az 1-es szerotípusú kutya-adenovírus (CAV-1) idéz elő. A betegség világszerte előfordul, klinikai tünetekkel járó formában azonban többnyire csak fiatal, még nem immúnis kutyákban látjuk.  
   
  A betegség világszerte előfordul, nálunk is régóta ismert. A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlentül vészeli át a fertőzést. A kiterjedt vakcinázás miatt manapság a betegség klinikai tünetekkel járó formája ritkábbá vált.  
   
  A beteg állatok minden váladékukkal, de főleg vizeletükkel ürítik a vírust. A gyógyult és a fertőzésen tünet-mentesen átesett állatok is 4-6 hónapig vírushordozók maradhatnak. A fertőzés a kutyák közvetlen érintkezésével, a nyál és a vizelet útján, de a táplálék, ivóvíz és ragályfogó tárgyak közvetítésével is terjed. A 3 hónapos és 1 éves kor közötti kutyák különösen érzékenyek.  
   
  A fertőződés szájon át megy végbe. A vírus a garatüregben és a környéki nyirokcsomókban szaporodik el, majd néhány nap múlva rövid ideig tartó viraemia alakul ki. A vírus károsítja a nyiroksejteket, a vérerek endothelsejtjeit, a májat, a veséket és a szemet, de alkalmanként bejut az agyvelőbe is.  
   
  A lappangási idő általában 2-5 nap. Kutyában a kórkép igen változatos lehet. Előfordul tünetmentes átvészelés, de 1-2 nap alatt elhullással végződő túlheveny, 3-5 napig tartó heveny vagy 6-14 napra elhúzódó félheveny lezajlást is megállapítottak. Heveny esetekben 40-41 fok hőmérséklet mellett az állatok levertek, étvágytalanok, szomjasak és ismételten hánynak. A betegek szájnyálkahártyáján vérzések jelennek meg, és később sárgaság is kialakul.  
   
  A betegség megelőzésére élő vagy inaktivált CAV-1-est, valamint élő CAV-2-est tartalmazó vakcinák egyaránt forgalomban vannak, rendszerint különféle egyéb vírusokat is tartalmazó kombinált vakcinák formájában.  
   
   
   
   
   
 
 
   
  A kutyák leptospirosisa világszerte előfordul. Előidézésében főként a L. canicola és a L. icterohaemorrhagiae játszik szerepet.  
   
  A betegség világszerte előfordul, nálunk is régóta ismert. A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlentül vészeli át a fertőzést. A kiterjedt vakcinázás miatt manapság a betegség klinikai tünetekkel járó formája ritkábbá vált.  
   
  A fertőződés rendszerint szájon át, közvetlenül vizeletből vagy gyakran ivóvíz közvetítésével. A leptospirák aktív mozgásuk következtében gyorsan bejutnak a véráramba, majd szétszóródnak megtelepszenek a különféle szervekben. A fertőződést követő 4-10. nap között a leptospirák tömegesen jelen vannak a különféle szervekben.  
   
  A fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirosis többnyire 1-2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, míg felnőttekben a betegség idült formája jelenik meg. A betegség lappangási ideje 1-3 hét. Fiatal kutyákban a L. icterohaemorrhagiae, heveny lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoz (Weil-betegség). Néhány hónapos kutyakölykök a betegség heveny szakaszában elhullhatnak.  
   
  Az idősebb kutyák idült, többnyire L. canicola okozta betegsége kedvetlenséggel és kifejezett levertséggel kezdődik. Az állatok étvágytalanok, ismételten hánynak, esetleg hasmenésük van. Az ilyen tünetekben megbetegeő kutyák nagy része 1-2 héten belül elhullik.  
   
  A megelőzés legfontosabb módja a vakcinázás. Erre a célra elölt L. canicolát és a L. icterohaemorrhagiaet, valamint különböző élő vagy elölt vírusokat is tartalmazó, kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre.  
   
   
   
   
   
 
 
   
  A veszettség heveny, ritka kivételtől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta agy- és gerincvelőgyulladásban megnyilvánuló betegség, amely az állatokban és emberben egyaránt előfordul.  
   
  A veszettség világszerte, minden kontinensen előfordul. A betegséget a Lyssavirus genusba tartozó veszettségvírus idézi elő.  
   
  A veszettség vírusát a beteg állatok főleg a nyálukkal ürítik. A veszettség elsősorban a húsevők marása útján terjed. Egyéb váladékok is tartalmazhatnak vírust. Növényevő állatok, amelyek húsevők harapás útján fertőződnek, alig vagy nem játszanak szerepet a fertőzés továbbvitelében.  
   
  Az esetek túlnyomó többségében a vírus harapás útján, nyállal jut a szövetekbe, ahol először az izomsejtekben mutatható ki, azonban nagyobb tömegben csak az idegsejtekben szaporodik el.  
   
  A lappangási idő a fertőzéskor bejutott vírus mennyiségétől, a fertőződés helyének a központi idegrendszertől való távolságától és a fertőzőt állat életkorától függően igen tág határok között változik. Fiatal állatokban és a központi idegrendszerhez közel fekvő marási hely esetén a lappangási idő rövidebb. Az esetek mintegy 3/4-ében a lappangási idő 2-8 hét. Kutyák közül a lakásban tartott és idomított állatokban gyakori a csendes veszettség: a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át, ez utóbbira az állkapocs lógása, nyálzás, réveteg tekintet, kancsalság és a víziszony a jellemző. Ez a betegségforma halálos kimenetelű.  
   
  A veszettség ellen manapság használatos vakcinák szövettenyészetben elszaporított vírust tartalmazó tisztított, inaktivált, adjuvált oltóanyagot használunk.  
   
  A veszettség a legelterjedtebb vírus okozta zoonosis, állatról emberre terjedő betegség. Ausztrália kivételével minden földrészen előfordul. Európa sok országa, az amerikai, az ázsiai és az afrikai szárazföld egész területe veszettséggel fertőzött. Hazánkban, az 1930-as években bevezetett szigorú kutya-bejelentési nyilvántartás, és a rendelkezés, amely szerint a kutyatulajdonosoknak állataikat (hazánkban évente 1,1-1,3 millió kutyát) minden évben kötelezően oltatniuk kell veszettség ellen, nagymértékben csökkentette az emberi megbetegedések gyakoriságát.  
   
  A veszettség fenntartásában és terjesztésében vidékenként eltérő fajú házi- és vadon élő állatfajok játszanak döntő szerepet. Települési veszettségről beszélünk, ha a vírus fő terjesztője az ember lakhelyének közelében élő kutya és macska, erdei veszettségről pedig, ha vadon élő húsevők. Európában főként a vörösróka terjeszti a vírust. Hazánkban és más európai országokban egyaránt, az erdei veszettség elterjedtsége ellenére is lényegesen több ember érintkezik veszett vagy erre gyanús házi-, mint vadállatokkal. Az emberi fertőzés utáni oltások kb. 3-ét veszettségre gyanús háziállatokkal (túlnyomórészt kutyával, macskával) történő érintkezés miatt kellett elvégezni, s csak egy kisebb része volt indokolt vadon élő állatokkal való érintkezés miatt. Az emberre veszélyesek lehetnek a rókán kívül más vadon élő állatok, pl. őz, vadmacska, patkány, görény, mókus, stb. is.  
   
  A betegséget okozó vírus kimutatható a fertőzött állatok nyálában. A fertőzés egyik állatról a másikra - vagy emberre - harapással szokott terjedni. A vírus a maráson kívül ritkán belégzéssel is terjed. Az ember ilyen módon olyan barlangokban való huzamos tartózkodás alkalmával fertőződhet, amelyekben fertőzött denevérek laknak.
Igaz, hogy a veszettség aránylag ritkán előforduló emberi megbetegedés, de igazán csak mi, állatorvosok tudjuk, ha mégis megbetegszik valaki, az elképzelhető legszörnyűbb állapotba kerül.
A veszettség heveny lefolyású, vírus okozta betegség, amely emlősökben, beleértve az embert is, a klinikai tünetek megjelenését követően rendszerint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladás formájában zajlik le.
 
   
  Az emberek veszettségének lappangási ideje többnyire 2 hét és 3 hónap között változik, átlagosan 6 hét, de lehet akár csak 5 nap is, attól függően, milyen messze van a harapás helye az agytól. A kezdeti tünetek fejfájás, fokozatosan súlyosbodó rosszullét, a marás helyének viszkető, égő fájdalmassága. Ezt magas láz, nyálzás, nyugtalanság, dühöngési rohamok és görcsök követik. A víz látványától, a vízcsobogás hangjától is fájdalmas görcsök keletkeznek az állkapcsi-, torok- és légzőizomzatban (hidrofóbia, azaz a víziszony stádiuma). A görcsös idegállapot bénulásokba megy át. A bénulás ott kezdődik, ahol a vírus a szervezetbe jutott, és könyörtelenül halad felfelé. A klinikailag megnyilvánuló betegség következetesen halállal végződik. Az emberi veszettség megbetegedések azon szakaszában, miután a tünetek kialakultak, az orvostudomány már nem tehet semmit. Az irodalom az emberi veszettség esetek közül is csupán néhányat jegyzett fel, amikor megbetegedett személyek túlélték a fertőzést.
A szörnyű kínok közt, rendszerint halállal végződő megbetegedés elleni védelem szempontjából tehát létfontosságú a MEGELŐZÉS.
 
   
  Az Állategészségügyi Szabályzat vonatkozó előírásai rendelkeznek a veszettségre gyanús állatok laboratóriumi vizsgálatáról, ebzárlat elrendeléséről, az ebek évenkénti kötelező, megelőző vakcinázásáról, az embert mart eb és macska 14 napos megfigyeléséről, stb. A kutyákat évente egyszer, a kölyökkutyákat először három hónapos korukban, majd ezt követően egy éves korukig még egyszer vakcinázzuk monovalens, csak inaktivált veszettségvírust tartalmazó vakcinával. Csak ezek után olthatunk egyéb vírusokat, antigéneket is tartalmazó, polivalens, veszettséggel kombinált vakcinákkal. A rendelet nem írja elő, de javasolja a kutyán kívül más háziállatok, pl. a macska veszettség elleni megelőző oltását, melyet a kutyákéhoz hasonló módon végzünk. A vakcinák adta védettség legalább egy évig tart. Az ember megvédése szempontjából kívánatos lenne minél több macska vakcinázása. Minden felvilágosító törekvés ellenére, a macskáknak csak elenyésző részét oltatják be rendszeresen veszettség ellen. A veszett rókák által megmart, a betegség ellen nem oltott vagy rosszul immunizálódott kutyák, valamint a kötelező oltásba be nem vont macskák betegszenek meg veszettségben.
A veszettség megelőzésében fontos az emberek felvilágosítása (a veszett, illetve gyanús állatok elkerülése, a harapás bejelentése, mielőbbi orvoshoz fordulás stb.), a marást követően az azonnali sebellátás (a seb fertőtlenítőszerrel való átöblítése vagy legalább tiszta vízzel való kimosása), illetve indokolt esetben az emberek fertőződést követő sorozatoltása.
 
   
  Saját közegészségügyi érdekünkben fontos, hogy minden tulajdonunkban levő kutyát jelentsünk be, és macskáinkkal együtt rendszeresen, évente oltassuk be őket a fertőző betegségek ellen.  
   
   
   
   
   
 
    
 
   
  Világszerte, így hazánkban is előforduló betegség. A kórokozó természetes gazdái a vadon élő rágcsálók, közvetítői a kullancsok. Háziállataink kullancscsípés során fertőződhetnek meg. A betegség lázzal, étvágytalansággal, bágyadtsággal, a csípés helyén bőrpírral (nehéz észrevenni), ízületi fájdalommal jár.  
   
   
   
   
   
  Összetett kóroktanú betegség, melynek okozói egymást segítve alakítják ki a kórképet (Kutya adenovírus 2, Parainfluenzavírus 3, Reovírus 1-2, Bordetella bronchiseptica, Pasteurella multocida). A vírusok által legyengített nyálkahártyákban másodlagosan elszaporodnak a baktériumok is. A kezdetben savós orrfolyás, kötőhártya-gyulladás gennyessé válik, a betegek köhögnek, tüdőgyulladás alakulhat ki. A megbetegedés sűrű kutyapopulációkban gyakrabban fordul elő.  
   
   
   
   
   
  Alapvetően a sertések vírusos megbetegedése, amely azonban a kutyákat és macskákat is halálosan megbetegíti. (A betegség emberre nem veszélyes.)  
   
  A húsevők a fertőzött sertések nyers húsának elfogyasztásával fertőződnek. Tekintettel arra, hogy a hazai sertésállomány még nem teljesen mentes ettől a betegségtől, a sertéshúst mindig csak hőkezelés (főzés) után etessük kutyával macskával.  
   
  Míg a fertőződött kutyák nyugtalanná válnak, erős bőrviszketés jelentkezik, melynek hatására igen erősen vakaródznak (elsősorban a fej és a végtagok viszketnek erősen), rágják magukat (néha csontig). Az állat nem eszik, összekuporodva, ijedt arckifejezéssel ül vagy minden átmenet nélkül teljesen céltalanul fel-le rohangál. Garatbénulás miatt képtelen nyelni, állandóan habos nyál folyik a szájából, esetleg rángatózik is. A kór lefolyása drámai: a halál minden gyógyszerkezelés ellenére rendszerint 24-36 órán belül bekövetkezik.  
   
  Mivel a betegség az idegrendszer bántalmazottságával jár, a tünetek hasonlítanak a veszettség tüneteihez, ezért régen "álveszettség" néven is emlegették a betegséget. A tünetekben jellemző különbség, hogy míg a veszettség esetében a kutyák és macskák rendszerint agresszívvé, támadóvá válnak, Aujeszky-féle betegség esetén az agresszivitás elmarad.  
   
  A betegség nem gyógyítható.  
   
   
   
   
 
 
   
  A parazita egy másik élőlényen vagy élőlényben, annak kárára élősködik. Ismerünk növényi és állati élősködőket. Növényi élősködők például a gombák. Állati paraziták az orsó- galandférgek, a tetvek, a bolhák, stb. Vannak külső és belső élősködők.
A belső élősködők az egysejtűek, a galand- és az orsóférgek. Legtöbb fajuk az emésztőrendszerben él. Kártételük nem annyira a kutya elhullásában, mint inkább az állat lassú, nem megfelelő fejlődésében nyilvánul meg. Akadnak olyan bélférgek, amelyek szabad szemel is láthatók a kutya székletében, mások viszont észrevehetetlenek.
A külső élősködők a kutya testének felületén élnek. A bolhák, kullancsok csak időszakosan, vérszívás céljából keresik fel a kutyát, majd elhagyják és különböző búvóhelyeken rejtőznek el. A tetvek, a rühatkák, a demodexatkák folyamatosan élősködnek az állaton. Az időszakos, külső élősködők sokkal gyakoribbak, mint az állandó paraziták.
 
   
 
Külső élősködők:  
 
 
 
  Ide sorolhatók a bolhák és a kullancsok, stb. Ezek azok, amelyek ellen védekezni kell az év minden szakában. Jelenleg több, megbízható készítmény van forgalomban, amelyekkel adott ( havi, háromhavi ) időközönként kell kezelni az állatot ( Adventix, Frontline, Ex-spot, stb. ). Ezekről állatorvosánál érdeklődhet. Ezek alkalmasak a kutyák és macskák bolha és kullancsinváziójának leküzdésére ill. megakadályozására. Az egyedülálló hatóanyag (FIPRONIL) az ízeltlábúak központi idegrendszerét támadja és a parazitákat rendkívül gyorsan elpusztítja. A bolhák allergiát, a kullancsok halálos betegségeket okozhatnak, ezért különösen fontos, hogy ügyeljünk erre.  
   
   
   
   
 
 
   
  Napjaink gyakori és veszélyes, sokszor sajnos végzetes betegsége a kullancsok által terjesztett babesiosis. A kullancs nyálában lévő kórokozót (Babesia canis) vérszíváskor oltja a kutya vérébe, s az a vörösvértesteit támadja meg, s lázat, bágyadtságot, halvány esetleg sárga nyálkahártyákat, majd kávészínű vizelést okoz. A betegség sajnos változik, egyre gyakrabban idült és szövődményes (immunhaemolyticus anaemia, veseelégtelenség) formában jelentkezik, amin nehéz úrrá lenni. Ezért nem győzzük hangsúlyozni a kullancs elleni védekezés fontosságát, figyelembe véve azt is, hogy egyéb kórokozókat (vírusok, baktériumok) is terjesztenek. A kullancsok aktivitása kora tavasztól késő őszig tart, de enyhe teleken is megfigyelhető és nemcsak erdőben, vízparton, hanem nagyvárosi kerületekben is (számos kertből soha ki nem mozdult betegünk volt a kerületben) megtalálhatók! Másik kullancsok által terjesztett fontos betegség a Lyme-kór (borelliosis), amely ellen létezik vakcina (Lyme Vax, Merilym). Fontos, hogy a régi trükként használt olajjal, petróleummal, kenőccsel stb. való bekenés csak ront a helyzeten, mert a fuldokló kullancs csak beleköpi a szövetekbe kórokozókkal teli nyálát, ezért kiszedése ügyében forduljunk állatorvosunkhoz. A kullancs elleni készítmények a táblázatban megtalálhatóak.  
   
  A kullancsok a pókszabású ízeltlábúak, ezen belül az atkafélék közé tartozó szárnyatlan külső élősködők. A kullancsok kártétele kettős: egyrészt vért szívnak, de ennél lényegesen veszélyesebb, hogy a kilencvenes évek elejétől egyre gyakrabban a vérszívásukkal betegségeket okozó vírusokat, baktériumokat, egysejtűeket oltanak be, egyre gyakoribbá váltak a kullancsszúrással terjedő kórokozók okozta megbetegedések a kisállat betegek körében.  
   
  Az 1-4 mm nagyságú kullancsok főleg a dúsabb növényzetű ligetes, fás, bokros területeken fordulnak elő különösen nagy számban, de napjainkban már szinte mindenhol jelen vannak. Olyan kutyák is megbetegszenek babesiosisban, amelyeket csak a belvárosi kerületek parkjaiban sétáltatnak, vagy amelyeket ki sem visznek a családi ház kertjéből. A kullancsok aktivitása tavasszal, a felmelegedéssel kezdődik és rendszerint az ősz végi fagyok beálltáig tart. Az avarban telelnek át, majd tavasszal újra táplálék után néznek, a kifejlett kullancsalakok jelenlétével azonban gyakorlatilag egész évben számolnunk kell.  
   
  Hátulsó lábaikkal a fák, bokrok leveleinek alján megkapaszkodnak és az itt haladó emberekre, állatokra hullanak, vagy a fűszálakról az emberre és az állatokra másznak. A vérszívás több órától 3-7 napig is eltarthat, nem vált ki viszkető érzést, mert a kullancs nyála véralvadást gátló anyagon kívül érzéstelenítőt is tartalmaz. Nemcsak a kifejlett kullancs, hanem valamennyi mozgásra képes fejlődési alak szív vért. A rendkívül parányi fejlődési alakok (0,5 mm-es lárvák, 1 mm-es nymphák) gyakorlatilag felfedezhetetlenek a kutyák, macskák sűrű szőrzetében, azonban ugyanúgy hordozzák a fertőző ágenseket, mint a kifejlett kullancsok. Ezt figyelembe kell venni azon házi kedvencek kórelőzményének értékelésénél, akiknek tulajdonosai bizonyosan állítják, hogy "nem lehet kullancs" a kutyában.  
   
  Az egyik kullancs által terjesztett betegség a Lyme-borreliosis (Lyme-kór), amelynek kórokozója egy Borrelia baktérium. A kórokozó képes megbetegíteni a házi és a vadon élő emlősállatok és madarak széles körét, valamint az embert is, ezért a betegség zoonosisnak tekintendő. A Borreliát kullancsok terjesztik, de ritkán bögölyök vagy szúnyogok révén is terjedhet. A betegség a mérsékelt égöv országaiban világszerte előfordul, Európában és az Egyesült Államokban ez a jelenleg leggyakrabban észlelt kullancs közvetítette fertőző emberi betegség. Magyarországon az első eseteket 1984-ben ismerték fel, azóta tavasztól őszig rendszeresen észlelik. A kutyák, tartásmódjukból adódóan (kullancs!) még inkább veszélyeztetettek, de a betegség diagnosztizálása a jellegtelen, változatos és összetett klinikai tünetei miatt meglehetősen nehéz, ezért jelenleg ritkán kerül felismerésre állatokban.  
   
  A Lyme-kór egy idült jellegű, több szervrendszert érintő betegség. A fertőző kullancs szúrását követő néhány hét, hónap elteltével a belázasodó kutya általános tüneteket mutat: kedvetlenség, étvágytalanság, bágyadtság, gyengeség, krónikus ízületgyulladás, testszerte nyirokcsomó megnagyobbodás, szőrhullás. Ízületgyulladást leggyakrabban az elülső végtagokon lehet észlelni, ilyenkor egyik-másik ízület megduzzadása, fájdalmassága észlelhető. Néhány hét múlva a tünetek enyhülnek vagy elmúlnak, esetenként azonban hetek, hónapok alatt idült sokízületi gyulladás alakul ki, a kutya sántít, nehezen, nem szívesen mozog. Előfordulnak vese- és szívelváltozások, ideggyulladások (következményes bénulások) is. Az ember és a beteg állatok legalább hat hétig tartó antibiotikum-kúrával eredményesen gyógyíthatók, ha a diagnózist hamar felállították, és a kezelést azonnal megkezdték. Elhanyagolt esetekben a betegség idültté válik, és ilyeneken az antibiotikum-kezelés már nem segít.  
   
  A kutya babesiosisát egy Babesia nevű egysejtű vérélősködő okozza. A fertőző kullancs szúrását követő 2-20 nap eltelte után betegszenek meg a kutyák. A heveny babesiosis nagyon magas lázzal, nyugtalansággal, bágyadtsággal, étvágytalansággal, kiszáradással és rohamos lesoványodással kezdődik. Ez idő alatt a kutyákban a kórokozók mind több vörösvérsejtet rombolnak szét, ezért egyre nagyobb fokú vérszegénység és ebből fakadó felületes, szapora légzés látható. Ekkor már a széteső vörösvérsejtek a vizeletet vörösesbarnára, feketekávé-színűre színezik (súlyos fokú vérfestékvizelés). Ezután lép- és májmegnagyobbodás mellett a nyálkahártyákon sárgaság jelentkezik. E tünet megjelenése után a kutyák többsége elpusztul. Előfordulhatnak idegrendszeri tünetek is: ingadozó járás, a végtagok gyengesége, bénulása. A vérfestékvizelés gyakran csak a betegség kezdetén mutatkozik, sőt az idült, elhúzódó esetekben hiányozhat is.  
   
  A kedvtelésből tartott kutyák és macskák elkóborlásaik során, kirándulásokkor nagy veszélynek vannak kitéve, nagyon gyakran kullanccsal a bőrükben térhetnek haza. A természetes módon való védekezés azon a megfigyelésen alapul, hogy a kullancsok igénylik a magas páratartalmú környezetet, ellenben a napsütésnek kitett bőrfelületektől irtóznak. Ezért ajánlott a hosszú szőrű állatokat rövidre nyírni. Az emberek lehetőleg rövid-bőszárú nadrágban és lenge trikóban járják a meleg évszakban a legelőket és az erdőket. Az említett betegségek megelőzésében ajánlott az erdős, bokros területen való tartózkodás közben gyakorta (30 percenként), valamint utána a testfelület gondos átvizsgálásával kullancsvizitet tartanunk, hogy a kullancsok megtelepedését időben felismerhessük és mielőbb eltávolíthassuk azokat. Ha a kullancsot közvetlenül a bőrbe fúródása után, még a vérszívása megkezdése előtt eltávolítjuk, akkor a fertőződés valószínűsége minimális. A kullancsot a bőrhöz minél közelebb, a kullancs szívott vértől duzzadó testét nem összenyomva, kullancseltávolító-csipesszel vagy -kanállal megfogva, folyamatosan csavarva szedjük ki, majd a szívás helyét jóddal vagy alkohollal fertőtlenítsük.  
   
  A különféle népi eltávolítási módszerek (a kullancs bekenése, légzőnyílásának eltömése zsírral, olajjal, vajjal, krémmel, paraffin-olajjal, petróleummal, alkohollal, benzinnel, rovarirtó szerrel, stb.) a kullancs megfojtását vagy teljes elpusztítását célozzák, azonban csak az eltávolítás idejét késleltetik, és ilyenkor a fulladozó kullancs fertőző anyagait a gazdaállatba öklendezi. Hasonlóan rossz módszer a kullancs kézzel történő megragadása, összenyomása, kicsavarása is, mert ilyenkor a kullancs nyálmirigyeire és bélrendszerére jelentős nyomás (préselés) nehezedik. Ilyenkor mi vagyunk azok, akik a kullancsot a szenvedése során öklendezésre kényszerítjük, és ezzel előidézzük a kullancs nyálában található fertőző mikrobákkal történő mesterséges fertőzést. A négylábú barátaink védelmében a kullancsirtó szerek valamelyikével történő havonta egyszeri kezelésük ajánlott, illetve adott betegségek ellen (lásd Lyme-kór, babesiosis) vakcinázhatók, injekciózhatók is az állatok.  
   
  A permetrin tartalmú EX-SPOT cseppentős bolha- és kullancsirtó szer 28 napos hatású, csak kutyák részére készül. Az ExSpot érintkezés útján ható rovarirtó szer, a paraziták kültakaróján át felszívódik, majd a bolhákat, kullancsokat légzésük bénításával elpusztítja. Az ExSpot a parazitákat akkor is elpusztítja, ha azok nem szívnak vért. Éppen ezért, az ExSpot használatával a bolhaallergia és a kullancsok által terjesztett fertőző betegségek kialakulásának lehetősége nagymértékben csökken.  
   
  A kullancsirtó szerek legújabb nemzedékéhez tartozó fipronil hatóanyagú FRONTLINE Spray-vel vagy FRONTLINE Spot-on cseppentővel szintén havonta egyszer ajánlott kezelni négylábú barátainkat, ha a kullancsokat akarjuk tőlük távoltartani. Ezek a készítmények a macskákon is alkalmazhatók, kutyáknál egyetlen kezelés három hónapos védelmet nyújt a bolha és egy hónapos védelmet biztosít a kullancs fertőzés ellen. A fipronil a bőr faggyúmirigyeiben raktározódik, és innen kerül folyamatosan a bőrfelszínre. A Frontline a kullancsok túlnyomó többségét már a befúródás előtt, azonban valamennyi kullancsot még a teljes befúródás és a betegségek átvitele előtt elpusztítja. Elpusztulás után a kullancsok lehullanak az állatról, a néhány fennmaradó egyed pedig enyhe csavarással eltávolítható. E kontakt méreg a kullancsra és a külső élősködőkre halálos, azonban a melegvérű állatokra (pl. kutya, macska stb.) és az emberre veszélytelen.  
   
  A KILTIX kullancsnyakörv 7 hónapos védelmet biztosít a kullancsok és a bolhák ellen is, amelyet a kullancsok távoltartására a fő kullancsszezonban, vagyis az áprilistól októberig tartó 7 hónapban érdemes a kutyára feltenni.  
   
  A LYMEVAX vakcina alkalmas a 12 hetes, vagy annál idősebb egészséges kutyáknál a kullancsok által terjesztett Borrelia által előidézett megbetegedésnek, más néven Lyme-kórnak a megelőzésére. Az alapimmunizáltságot 3 hetes időköz kihagyással, 2-szer végzett oltással lehet elérni. A védettség fenntartásához évente egyszer adott emlékeztető oltás ajánlott. A készítménnyel már fertőzött állatok oltása is ajánlott, ezáltal megakadályozható a betegség klinikai tüneteinek kialakulása.  
   
  A Franciaországban készülő MERILYM vakcina ugyancsak a kullancsok által terjesztett Lyme-kór elleni aktív immunizálásra szolgál, előnye, hogy elsősorban az európai izolátumokból származó különböző kórokozó törzsek ellen nyújt védettséget. Az imidocarb hatóanyagú IMIZOL injekcióval a kullancsok által terjesztett Babesia okozta betegséget szoktuk kezelni, de hatásos a babesiosis megelőzésére is. Egy injekciós kezelés maximum 4 hétig akadályozza meg a babesiosis kialakulását.
A védekezés, eltávolítás vagy betegség kapcsán forduljanak állatorvosukhoz (orvosukhoz)!
 
   
   
   
   
   
  A bolhákkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók és az ellenük való védekezés.  
   
 
 
   
  Sok kellemetlenséget okoznak kedvenceinknek vérszívásukkal a bolhák, nem is beszélve a bolhanyálban lévő hapténre kialakuló allergiáról. A kutya-, de főleg macskabolha emberből is képes vért szívni és vírusok, baktériumok, féregpeték mechanikus terjesztői is lehetnek. Ezektől óvhatjuk meg őket és magunkat a rendszeres bolhátlanítással spray (Frontline, Defendog, Kadox, Bolfo), tabletta és injekció (Program), nyakörv (Kiltix, Bolfo) és talán a legpraktikusabb nyakra rakható cseppek -ún. spot on- (Frontline, Advantage, Exspot, Tiguvon) formájában. Számos készítmény ezek közül kullancs ellen is hatásos.  
   
  A bolhák fejlődési ciklusa:  
   
 
 
   
  1. A kutyán és a macskán csak ivarérett bolhák találhatók. Ezek az állaton maradnak életük végéig, vagy amíg el nem távolítjuk őket onnan.  
   
  2. Az első vérszívást követően a nőstény bolha 48 órán belül elkezd petéket üríteni. Nagy mennyiségű pete hullik az állatról a környezetébe. Egy nőstény bolha élete folyamán mintegy 2000 petét rak.  
   
  3. A petékből kikelő lárvák bortörmelékkel, bolhaürülékkel táplálkoznak. Táplálkozásuk során galandféreg-petéket is felvehetnek.  
   
  4. A lárvák bebábozódnak és a bábban kifejlett bolhává fejlődnek. A kutya, a macska, illetve a tulajdonos testmelege hatására kiszabadulnak a bábból, és a gazdaállaton landolnak. Ezzel újra indul a szaporodási ciklusuk. Számukra kedvező körülmények között ez 12 napot igényel.  
   
  A kutyákon és macskákon előforduló fajok:  
   
  Emberi bolha (Pulex irritans), sün bolha (Archaeopsylla erinacei) patkánybolha : kutyabolha (Ctenocephalides canis), macskabolha (Ctenocephalides felis felis)  
   
  Ezen kívül kedvenceink más háziállatok és a vadon élő rágcsálók bolháit is magukra szedhetik.  
   
 
 
   
  A bolhafertőzöttség tünetei:  
   
  Gyakori hirtelen kiváltott vakaródzás, szőrhullás.  
   
  A bolhafertőzöttség által okozott problémák:  
   
  1. Általános problémák  
  Idegesítik és zavarják a kutyát és a macskát, így viselkedésbeli problémát okoznak.
A tulajdonost is megcsíphetik, illetve fejlődési alakjaik emberen allergiát válthatnak ki.
 
   
  2. Specifikus tünetek  
  Viszketést és bőrgyulladás.
Másodlagos bőrbetegségek (ráfertőződés).
Galandférgek köztigazdái lehetnek.
 
   
  Mit tehetünk a bolha ellen?  
   
  Az állat és környezetének tisztán tartása.
Gyakori más állatokkal való kontaktus, illetve kóborlás esetén tartós szerekkel rendszeres kezelés.
 
   
 
  
 
   
 
Készítmény
Bolha elleni hatás
Kullancs elleni hatás
Advantage cseppek
4 hét
-
Bolfo nyakörv
4-5 hónap
10 hét
Bolfo spray
2 hét
2 hét
Exspot cseppek
4 hét
4 hét
Frontline cseppek
2-3 hónap
1 hónap
Frontline spray
2-3 hónap
1 hónap
Kadox spray
4 hét
-
Kawu nyakörv
-
4 hónap
Kiltix nyakörv
7 hónap
7 hónap
Preventic nyakörv
-
4 hónap
Program injekció
1 hónap
-
Program szuszpenzió
1 hónap
-
Program tabletta
1 hónap
-
Tiguvon cseppek
4 hét
-
 
   
   
   
 
Belső élősködők:   
    
 
   
  Ide a különböző férgek sorolandók. Ma már kaphatók olyan féregtelenítő tabletták, amelyek hatása széles spektrumú. Féreghajtás évi egy alakalommal ( a veszettség elleni oltás időpontjában ) kötelező, de javasoljuk, hogy legalább félévente tegye ezt meg! Ahol gyermek van a családban, aki a kutyával érintkezik, ott a negyedéves féreghajtás is előnyös. Amennyiben több állat ( kutya, macska ) van egy helyen, ott mindig egyszerre kell minden állatot kezelni, így egymást nem fertőzhetik vissza. Féreghajtást első alkalommal legalább kétszer, 2 hetes különbséggel kell végezni. Amennyiben ezután még a székletben férgek láthatók, újabb 2 hét után ismételni kell. Utána elegendő a fél- illetve negyedéves ismétlés.  
   
  A kutya belsoélősködői (endoparazitái) közül több féregfaj csak ebben az állatfajban, illetve a hozzá közel állókban (pl.: farkas, róka) képes kifejlődni (ivaréretté válni) és az emberben csak bizonyos fejlettségi szintet (pl.: lárvaállapotot) elérni. Ez utóbbi fertozöttséget (parazitozoonózist) emberben nem könnyű diagnosztizálni. Ennek oka az, hogy ezek az ún. lárvák az ember bizonyos szerveiben (pl.: máj, tüdő), vérében, valamint különféle szöveteiben (pl.: izom, agy) vándorolnak vagy megtelepednek, így gyakran csak speciális laboratóriumi eljárásokkal lehet megállapítani a fertőzöttséget. A városokban élők inkább ennek a veszélynek vannak kitéve, elsősorban akkor, ha a minimális higiéniás szabályokat (pl.: a gyakori kézmosás hiánya) nem tartják be.  
   
   
   
   
 
  
 
   
  Az orsóférgek a kutyák vékonybelében gyakran megtalálhatók. Elterjedésük, gyakoriságuk miatt szinte minden kutyakölyök fertőzöttnek tekinthető. A leggyakoribb fajok a Toxocara canis és a Toxascaris leonina. A parazita hossza 8-12 cm, szélessége 2-3 mm. Az orsóférgek a kölykök 3-4 hónapos koráig okoznak megbetegedést, idősebb korban immunitás alakul ki velük szemben. Ha a szukában megtalálhatók a féreglárvák a kölykök már az anya méhében vagy szopáskor fertőződnek.  
   
  A lárvák a vékonybélben kelnek ki, és a keringésbe kerülve a májon át egészen a tüdőbe jutnak el, végül az ivarérett férgek a bélben fejlődnek ki. Fontos, hogy a kiskölyköket először 21 napos kor előtt féregtelenítsük, hogy még a nem ivarérett férgeket is el tudjuk távolítani a szervezetből. Felnőtt korban a harántcsíkolt izomzatban és a tejmirigyben telepednek meg az orsóféreg-lárvák, tüneteket csak ritkán okozva. Beteg, idős vagy vemhes kutyáknál azonban aktivizálódhatnak, és a keringésbe juthatnak és újra kifejlett férgekké alakulhatnak. Az ember, a kutya orsóférgek petéit és lárváit is felveheti a környezetből. Bár a férgek nem tudnak teljesen kifejlődni, mégis megtelepedhetnek az emberi szervezetben. Gyakran semmilyen tünet nem jelentkezik, mégis ha a szembe vagy az agyba, esetleg mindkettőbe jutnak, komoly klinikai tüneteket okozhatnak.  
   
  Megfigyelések szerint a két-három hónapos kölykök kálciumhiányos kórképeiben (sokszor ez a régebben angolkórnak nevezett, meggörbült csontokkal, laza, nyílt, medveszerű végtagállással és kifejezett mozgászavarral járó súlyos eseteiben) minden esetben orsóférgesség áll a betegség hátterében.  
   
  Nézzük a tüneteket! A férges kiskutya nem lázas, szőre fénytelen, fejletlen izomzata mellett a hasa nagy, felpuffadt. A szem kötőhártyája és az ajkak nyálkahártyái az egészséges rózsaszínhez képest halványak. Mozgásuk nehézkes, súlyos esetben a csontozat fent leírt elváltozásai láthatók. A sírás, nyüszítés hasi fájdalomra utal. Jelentkezhet hányás és hasmenés is, ez utóbbi nyálkás, vérnyomokat is tartalmazhat. Nem ritka a hányadékban és a székletben látható, jellegzetes, fehér, hengeres testű, összekunkorodó féregalak. A férges kiskutyáknak jellegzetes, émelyítően édeskés szaguk van.  
   
  Ha a fertőzés lehetőségét kutatjuk, ismerni kell az orsóféreg fejlődését. A kifejlett férgek vastag burkú, nagyon ellenálló petéket ürítenek. A petéket a hagyományos fertőtlenítő szerek is nehezen pusztítják el. A fertőzés egyik lehetősége, hogy a kutya szájon át ilyen petéket vesz fel. Így fertőződik az anyakutya is, de fertőződhet az ember is. A szervezetbe jutott pete burkából kikelve először lárva alakot vesz fel. Itt jutottunk el a kártétel másik fontos területére. A lárvák nemcsak a bélben, hanem a szervezetben mindenfelé, szinte határok nélkül vándorolnak. Így a májban és a tüdőben is, ahol vándorlásuk során károsítják azok szöveteit. Az így károsult szövetek ellenállóképessége csökken, bennük a tárfertőzések megindíthatják egyéb gyulladásos folyamataikat. A tüdőben a légzőfelület csökkenése és tüdőgyulladás, a máj károsodásával az anyagcsere folyamatok zavara és az általános ellenállóképesség hiánya jelentkezhet. (Emlékezzünk csak vissza! A védőoltások fejezetében fogalmaztuk meg, hogy csak féregtelenített állatot szabad beoltanunk, mert egészséges szervezet képes csak az oltóanyag hívására az ellenanyagot megtermelni!) A féreglárva eljut az anyakutya szöveteiben a tejmirigybe, ahonnan a kicsik kiszopják a tejjel. Ugyanígy eljuthat a vemhes méhbe és a magzatokba is, tehát a kutyakölyök az orsóférgektől már méhen belül fertőződhet!  
   
  A vándorló lárva végső célpontja a bél, ahol későbbi élete során kifejlett féregként él. Ez a jelenség, a teljes kifejlődés csak a kölyökállatban jellemző. Felnőtt állatokban a lárva eltokolódik, újra aktivizálódni csak a vemhes szukában kezd. A betegség folyamatos fenntartói az érett férgeket s vele petét ürítő kölykök, illetve az anya eltokolt lárvái. A féreg érett alakja emberben sem fejlődik ki, csak az eltokolt lárva okozhat betegséget.  
   
   
   
   
   
 
    
 
 
  
 
   
  A laposférgekhez tartozó Trichuris vulpis, sárgásfehér színű, 2-8 cm hosszú ostorféreg. Ezek a férgek a vastagbélben élősködnek. A kutyák a szájon keresztül fertőződnek. Tünete a véres bélsár és az állat lesoványodása lehet.  
   
   
   
   
   
 
    
 
   
  A kampósférgek a vékonybélben telepszenek meg és vért szívnak. A kutyák szájon át vagy a bőrön keresztül fertőződhetnek meg. Bőrön keresztül az emberek is megbetegedhetnek. A kampósférgek legjelentősebb faja az Ancylostoma caninum.
A fertőzöttség jellemző tünete a vérfogyottság, így a nyálkahártyák sápadtsága, amit általános gyengeség kísér.
A fertőzött kutyák lemaradnak a fejlődésben, lesoványodnak, kedvetlenek lesznek, szőrük fénytelenné válik.
 
   
   
   
   
   
 
 
 
 
 
 
  A galandférgek fejlődéséhez köztigazda szükséges. A férgek a fejükön található szívókával, horgokkal rögzítik magukat a vékonybél falán, és ízeket  
   
  A Dipylidium caninum az uborkamag-képű galandféreg a leggyakoribb galandférge a kutyáknak. Köztigazdája a bolha. Így a féreghajtás mellett a külső élősködők irtásáról is fontos gondoskodni. A kutya, a bolhák szétrágásával fertőződhet meg. A kifejlett férgek, akár 50 cm hosszúak is lehetnek.  
   
  A taenia fajok ritkább galandférgei a kutyáknak. Főként nyers húsokkal fertőznek, és akár 1-2 m nagyságot is elérhetik. A köztigazdák lehetnek növényevő állatok, pl.: szarvasmarha, rágcsálók. A taenia fajok jellegzetessége, hogy a köztigazdában hólyagot fejlesztenek, és ennek elfogyasztásával fertőződhetnek a kutyák, kutyafélék.  
   
  A háromtagú galandféreg (Echinococcus granulosus) kifejlett hossza, mindössze 1-2 cm. A köztigazdák vadon élő állatok, vagy házi, házkörüli emlősök, elsősorban gombák és gyümölcsök elfogyasztásával fertőződhetnek (ide kerülnek az időjárás hatására szétporladó bélsárból a féregpeték). A lárvák többsége a tüdőben, kisebb részük a májban és az agyban telepszik meg.  
   
  A megelőzésben a legfontosabb, hogy soha ne adjunk a kutyának gyanús alakú képleteket, pl. tojás alakú hólyagot tartalmazó nyershúst!
A lárvális forma az ember szervezetében is kialakulhat (máj, tüdő) jelentős elváltozásokat okozva.
 
   
   
   
   
   
  A kullancsok főként, fás, bokros területeken fordulnak elő, tavasztól őszig és az avarban telelnek át. A bokrok leveleiről illetve a fűszálakról másznak át az emberre, illetve az állatokra. Mivel a kullancscsípés nem fáj vagy viszket, legtöbbször már csak akkor vesszük észre kedvencünkben, amikor megszívta magát vérrel és jól kitapintható. Ilyenkor a kullancs mérete elérheti az 1 cm-t is. Ez általában 2-3 napot is igénybe vesz.  
   
  A babesiosis a házikedvenceknél, a leggyakrabban előforduló kullancs terjesztette betegség. A betegséget a Babesia canis nevű, körte alakú, 4,5-5 m hosszú egysejtű okozza. A kórokozó a vörösvérsejteket károsítja, és azok széteséséhez vezet. A fertőzött állatban a tünetek pár nap múlva jelentkeznek. Érdekesség, hogy egyes fajták, például a dobermann vagy a yorkshire terrier érzékenyebbek a betegségre, a beagle vagy a foxterrier viszont kevésbé fogékony rá.  
   
  Tünetek: Láz (magasabb, mint 40°C), bágyadtság, étvágytalanság, vérvizelés, vérfogyottság, sárgaság, ritkábban idegrendszeri tünetek.
A betegség kimenetele igen változatos lehet. Gyógykezelés hiányában, az állat 1 hét alatt elpusztulhat. Egyes esetekben azonban, előfordulhat öngyógyulás is.
 
   
  Kezelés: Imizol injekció, melyet az állatorvos a betegség diagnosztizálása után ad az állatnak.
A betegség előfordulhat egész évben, de a tavaszi (május-június) és az őszi (október-novemberi) időszakban gyakrabban találkozhatunk a betegséggel.
 
   
  A kullancs eltávolítása: Nagyon fontos, hogy ha észrevesszük a kullancsot kedvencünkben, azt azonnal távolítsuk el. Ezzel kapcsolatban érdemes egy-két tévhitet eloszlatni. Ne kenjük be olajjal, krémmel vagy fertőtlenítőszerrel, mert ilyenkor a fertőző váladékot biztosan kiüríti a szervezetbe a fuldokló kullancs. Az sem igaz, hogy a kullancs jobb vagy balmenetes, tehát valamelyik irányba kell kicsavarnunk. Sőt jobb megoldás, ha nem tekerjük, hanem függőlegesen húzzuk ki úgy, hogy a potrohát nem nyomjuk össze. Ilyenkor ugyanis kipréselhetjük belőle a fertőző nedvet.  
   
  Ajánlatos kullancseltávolító csipesszel végezni a műveletet, ami egy magyar állatorvos szabadalma. Az eszköz a patikákban beszerezhető. Az eltávolítás után a kullancs helyét fertőtlenítőszerrel kenjük be.
Minden séta után érdemes átsimogatni kedvencünk szőrét, így a kullancsokat még a vérszívás előtt eltávolíthatjuk. Ez azért is olyan fontos, mert a kullancsnak 1 napra van szüksége ahhoz, hogy megkapaszkodjon a bőrben, és a fertőző anyagokat az állatba juttassa.
 
   
 
 
   
  Megelőzés, védekezés: A gyógyszergyártó cégek, különböző készítményeket fejlesztettek ki (nyakörv, spray, cseppek) a külső élősködők távoltartása érdekében. Praktikus megoldást jelenthet a bolhanyakörv (Kiltix, Bolfo), amely az egész kullancsszezonra (7 hónap) nyújt védelmet.  
   
  Hasonlóan jó eredmény érhető el a spot-on (Frontline, Advantage) használatával is, ami 1 hónapig tartja távol a kullancsokat és 3 hónapig a bolhákat.  
   
  Többféle kullancs és bolhaírtó spray (Biokill, Insecticid 2000, Frontline) is kapható, amikkel be kell fújni, illetve dörzsölni az állat bőrfelületét, vigyázva, hogy a szemébe ne kerüljön.
B-vitamin adásával is megpróbálhatjuk távol tartani a vérszívókat, azonban ennek hatása nem 100%-os.
A megelőzés másik lehetősége az Imizol nevű injekciós készítmény beadása, ami nem csak a betegség kezelésében, de a betegség elleni védelemben is kiválóan alkalmazható. Az Imizol injekció 1 hónapig véd a betegség ellen. Hátránya, hogy a beadás helyén gyakran duzzanat keletkezik, illetve érzékenyebb állatoknál hányás, hasmenés fordulhat elő.
 
   
   
   
   
   
  A már hazánkban is megállapított és várhatóan terjedő "új" betegség a szívférgesség, ami főleg a tengertúlról és dél-Európából behozott és oda utazó kutyákat veszélyezteti. Szerencsére hamarosan elérhető új készítmény a megelőzést szolgáló szelemektin spot-on.  
   
 
    
 
   
   
   
 
 
   
  Dysplasia:  
   
  A nagytestű fajtákat érintő legsúlyosabb betegség. Örökletes, vagyis csak és kizárólag olyan állatok betegedhetnek meg, amelyek ezzel a betegséggel terhelt szülőktől származnak. Az összetett öröklődés megnehezíti a betegségtől való szelekciós mentesítést. A dysplasia fejlődési rendellenesség, mert jelenlegi ismereteink szerint a kölykök megszületésekor nem áll fenn, hanem később alakul ki.  
   
  A betegséget már csaknem valamennyi fajtán megfigyelték, mégis inkább a nagyobb testű kutyáknál a gyakoribb. Magyarországon a német juhász és a rottweiler vezetik a gyakorisági listát.  
   
  Ha az egészségestől eltérő fejlődés a csípőízületben megy végbe, akkor ott az izület alkotásában résztvevő csontok, szalagok károsodnak. Többnyire a medencecsont vápája (az a csésze alakú rész, ami magába foglalja a combcsont gömb alakú fejét) fejlődik sekélyesen. Ennek következtében a combcsont nem elég feszesen illeszkedik a medencéhez. A betegség súlyosságától függően izületi lazaság és a teljes ficam között bármilyen átmeneti forma előfordulhat. A laza „kotyogó” ízületben az egymáson elcsúszó, egymással érintkező csontfelszínek tovább károsodnak, és ez az oka annak, hogy a fiatal kutyákban kimutatott diszplázia a későbbiekben mind súlyosabb tüneteket mutathat egyre fokozódó fájdalommal.  
   
  Tünetek: a beteg kutya fekvésből nehézkesen áll fel, sokat fekszik, keveset fut és ugrál, séta közben indokolatlanul hamar elfárad és gyakran leül, lefekszik kíméli az érintett hátsó lábat, felnőtt kutya ügetés helyett gyakran poroszkál, időnként sántikál, fedezőkanoknál párzási közönyösség, meghágási/ugrási nehezítettség vagy képtelenség. Súlyosabb esetekben a sántaság állandósulhat és teljes mozgásképtelenség alakulhat ki, néha felnyüszít, vagy vonyít az állat egy-egy rossz lépéskor. Ekkor már elviselhetetlen fájdalmai lehetnek. Azonban gondolni kell arra is, hogy a fájdalom az oka a fentebb felsorolt enyhébb tüneteknek is. Ezért is olyan fontos, hogy mindent megtegyünk egészséges csípőizületű kutyák tenyésztéséért, mert a diszpláziás kutyák egy része egész életét fájdalommal éli le. Ha egy kutyának világos a szeme, gyenge a pigmentációja, esetleg rossz a fül- vagy faroktartása, attól még boldog kutya lehet, őrizheti a házat stb. De a sántikáló, megnyomorodó kutya élete fájdalmas magának a kutyának és gond a gazdájának is.  
   
  A tünetek megjelenése függ a kutya fajtájától, a tartási körülményektől és természetesen az egyedenkénti fájdalomtűrő képességtől.  
   
  A csípőizületi diszplázia ún. sokgénes módon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy több, a diszplázia kialakulására ható aktív gén együttes jelenléte kell a diszplázia tényleges kifejlődéséhez. Szintén a sokgénes öröklődés következménye az enyhe és a súlyos fokú diszplázia között előforduló számos átmeneti forma. Ugyanakkor nem minden diszpláziát okozó gén „működik” egy kutyában. Lehetnek gének, melyek „alszanak”, viszont sajnálatos módon öröklődhetnek, és az utódokban aktívvá válhatnak. Erre példa az, amikor két (röntgenvizsgálattal igazolt) tökéletesen ép csípőizületű kutyától diszpláziás kölykök születnek. A népi mondás a diszpláziára is helytálló: a bajok hetedíziglen is visszaüthetnek.  
   
  A röntgenvizsgálattal a kutya fenotípusát vizsgáljuk, vagyis a csípőizületen látható, megfigyelhető elváltozásokat. Azonban azt sem a röntgenfelvételről, sem pedig a tünetek súlyosságából nem lehet megmondani, hogy a diszpláziára vonatkozólag milyen a genotípusa, tehát hogy benne hány gén és milyen mértékben hordozza és örökíti a betegséget. Az örökítés és a tenyésztés szempontjából sokkal értékesebb a mentes szülőktől származó enyhe diszplázia fokozatú egyed, mint a közepes vagy súlyos szülőktől származó mentes. Ez utóbbi kutya nagy valószínűséggel "alvó" géneket örökölt, mely gének őt magát nem betegítették meg, viszont utódaiban a diszplázia előfordulásával komolyan számolni kell. Minél több egy kölyök ősei közt az egészséges csípőizületű egyed, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kölyöknek is jó csípőizülete lesz.  
   
  Valószínűleg eljön majd az az idő, mikor a kutya faj génkészletét is sikerül teljes egészében feltérképezni, sőt azon génsebészeti eljárásokat végezni. Addig azonban a tenyésztők feladata és felelőssége, hogy a kutyákat minél több generáción át ép csípőizülettel tenyésszék.
A fentiekben leírt öröklődési mechanizmust a környezeti tényezők is befolyásolják.
 
   
  Mire kell ügyelni?  
   
  - Csak megfelelően kifejlődött, érett szukával tenyésszen (lásd tenyésztési szabályzat).  
  - Pároztatáskor a szuka kitűnő kondícióban legyen, és ugyanakkor mentes minden külső és belső parazitától.  
  - A vemhes szukának félidőtől emelt beltartalmú takarmányt adjon ásványi anyag kiegészítéssel.  
   
  A fentiek a méhben fejlődő magzatok ideális fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Ha ezen feltételek rosszak (pl. ha csak 1 éves, vagy sovány, vagy bélférges a szuka, illetve, ha a szuka kondícióját minőségileg gyenge koszttal - csirkeláb, rántottleves, stb. - tartja fenn a tulajdonos), akkor több diszpláziás kölyökre számíthat, mintha ugyanezt a szukát kifejlett 2-3 éves korában kitűnő kondíciójú állapotában fedezteti, és vemhessége alatt minőségi takarmánnyal eteti.  
   
  Az alábbiak a már megszületett kiskutyák ideális fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Ha spórolunk a szoptató szuka és a kölykök takarmányozásakor, szintén több lesz a diszpláziás utódok száma.  
   
  - A szukával csak korának, testnagyságának és tejelőképességének megfelelő almot neveltessen fel. Ha minden megszületett kölyköt az anya alatt hagy, akkor a kölykök 3-4 hetes korától rendszeres és gondos kiegészítő táplálásáról (darált hús, ásványi anyag kiegészítéssel) kell gondoskodni.  
  - A szoptató szukát bőségesen etesse elsőrangú eleséggel.  
  - Az elválasztás után a kölyköknek is kitűnő eledelt adjon, aminek a fehérje-, és zsírtartalma azonos a vemhes szuka takarmányáéval.  
  - A kölyköket három hetes koruktól kéthetente féregtelenítse rendszeresen addig, amíg a kölykök ürülékében már nem lát bélférgeket, sőt még azután is két alkalommal szükséges a féregtelenítő gyógyszer adása, hogy az eredmény biztos legyen.  
   
  Amit az új gazdiknak feltétlenül tudniuk kell:  
   
  - A kölyök csontfejlődésének befejeződéséig (ez kb. a tenyésztésbe vételi kor) kíméljék a kutyát minden túlzásba vitt fizikai erőfeszítéstől (kimerítő labdázás és ugráltatás, gyors tempójú, kíméletlen kerékpároztatás, stb.), és minden esetben hagyják a kutyát pihenni, ha elfárad. Megerőltető mozgáskor ugyanis mikrorepedések keletkezhetnek az izületi porcokon és ez szintén diszpláziát okozhat.  
  - Három hónapos kortól a teljes kifejlődésig nagyon jó minőségű takarmányt kell adni a kutyáknak, de ez a takarmány mérsékelt fehérjetartalmú (max. 25-27 %) legyen. A túlzott fehérjetartalmú takarmány etetése túl gyors növekedést okoz, ami csontproblémákkal járhat, és ezt különösen nagytestű kutyák esetében mindenképpen el kell kerülni. A cél az, hogy a fiatal állat egyenletesen lassú, de folyamatos növekedéssel érje el végleges testméretét.  
   
  Ügyelni kell arra, hogy a fejlődésben levő fiatal állat ne hízzon el. A többletsúly nagy megterhelést jelent az alakulóban lévő csípőizületnek és ezáltal diszpláziára hajlamosít. Ugyanezen ok miatt a nagytestű kutyáknál - pusztán a nagyobb testtömeg miatt - már kis fokú genetikai terheltség mellett is súlyos diszplázia jöhet létre.  
   
  A csípőizületi diszplázia gyógykezelése konzervatív (úsztatás, gyógyszeres) vagy sebészeti lehet. A konzervatív kezelést általában enyhébb esetekben javasolják az állatorvosok, illetve amíg a műtét elkerülhetetlenné válik. Az úszás a diszpláziás kutya legegészségesebb sportja. A súlyos sántasággal járó esetekben csak a sebészeti beavatkozás adhat megoldást. Műtéttechnikailag többféle eljárás létezik, a legmegfelelőbbet mindenkor egyénileg, a beteg kutya röntgenvizsgálata alapján választják ki. Leggyakrabban a combcsontfej amputációját végzik, illetve protézist ültetnek be, de a medencecsont feldarabolásával és új helyzetben történő összeillesztésével is jó eredményt érhetnek el bizonyos esetekben. A műtétet követő korai, rendszeres úsztatás az operáció sikerességét növeli.  
   
 
Jó csípőízület röntgenfelvétele
Közepes csípőízületi diszplázia röntgenfelvétele
 
 
Az egészséges csípő a jobb oldalon, a kóros elváltozás pedig a bal oldalon látható.
Az alábbi képen egy kutya könyökének röntgenfelvétele látható.
 
 
Átmeneti forma-csipőizület
Átmeneti forma-könyökizület
 
 
Enyhe fokú-csipőizület
Enyhe fokú-könyökizület
 
 
Közepes fokú-csipőizület
Közepes fokú-könyökizület
 
 
Mentes-csipőizület
Mentes-könyökizület
 
 
Súlyos fokú-csipőizület
Súlyos-könyökizület
 
   
 
 
 
  
 
   
   
   
   
  A herék a magzati korban a hasüregben fejlődnek és normális esetben innen ereszkednek le a herezacskóba. Amennyiben ez nem következik be és az egyik vagy mindkét here nem jut a herezacskóba, rejtettheréjűségről beszélünk.  
   
  Egyoldali rejtettheréjűség ( monorchismus ) esetében csak az egyik here nem jut a herezacskóba. Nem arról van szó, hogy a kutyának nincs meg a másik heréje, csupán a leszállás folyamán ez a here a hasüregben vagy a lágyékgyűrűben maradt.  
  Kétoldali rejtettheréjű ( cryptorchid ) az akutya, amelyiknek egyik heréje sem található a herezacskóban. Az orosz fekete terriernél a kétoldali rejtettheréjűség ritka, de egy-két egyednél előfordul.  
   
  A kutyák ettől még mindkét esetben fedezhetnek: az egyoldali rejtett heréjű kanok termékenyek is, de a kétoldali rejtett heréjűek sterilek. Egészen fiatalon ( 2-6 hónapos kor között ) gyógyszeres kezeléssel a féloldali rejtettheréjűség az esetek 50-60%-ában megszüntethető.  
   
   
   
   
   
  Ez a betegség főleg kanoknál fordul elő. Különösen azért veszélyes, mert a vese állományában, a vesemedencében és a húgyhólyagban kialakuló kő idült gyulladást illetve működészavart okozhat, a húgyvezetékben és a húgycsőben beékelődő kő pedig húgyvérűséggel fenyegeti az állat életét.  
   
  A húgyhólyagban előforduló kövek egy része a hólyagban keletkezik, más részük a vesemedencéből vándorol a hólyagba és ott tovább nő. A kövek a hólyag nyálkahártyáját izgatva gyulladást, vérzést okozhatnak illetve hosszabb időn keresztül a hólyagban tartózkodva a nyálkahártya daganatos elfajulását eredményezhetik.  
   
  A tünetek asszerint változnak, hogy a húgycsőben, a hólyagban vagy a vesében alakult ki a húgykövesség. A húgyhólyagban képződő kő rendszerint a következő tünetekkel jár: a kutya gyakran, de keveset vizel, erőteljes ilyenfajta ingert érez, amelynek hatására gyakran nekikészülődik a művelethez. Vizelete olykor véres is lehet.  
   
  A vesékben elhelyezkedő kő az esetek nagy részében nem okoz különösebb panaszokat. Amennyiben az állat vesemedence-gyulladást kap, a következmény nagyfokú bágyadtság, étvágytalanság, kötött mozgás, véres, zavaros, esetleg bűzös vizelet.  
   
  A kisebb méretű húgykövet ( ha a húgycsőben akadtak el ) görcsoldó szerek befecskendezésével próbálják eltávolítani. A baktériumos eredetű húgyúti fertőzéseket antibiotikumokkal orvosolják. Amennyiben túl sok vagy nagy a kő, elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás.  
   
   
   
 
 
     
  Egy kutyának 42 foga van: 12 metszőfog, 4 szemfog, 16 előzápfog, 10 zápfog. Minthogy a fogak nem egyforma munkát végeznek, felépítésük eszerint különbözik.  
     
  Alakjukra és helyükre való tekintettel megkülönböztetünk:  
     
  Metszőfogakat ( dentes incisivi ): I
Szemfogakat ( dentes canini ): C
Előzápfogakat ( dentes praemolares ): P
Utózépfogakat ( dentes molares ): M
 
   
 
 
   
  Fogproblémák közé tartoznak a fogzáródási problémák ( tétre, előre, hátra harapás ) illetve a foghiány.  
     
  A kölykök fog nélkül születnek, pontosabban a tejfogak már születéskor megvannak a fogínyben, de csak 3-3,5 hetes korban hasadnak ki. Leggyakrabban először a szemfogak, majd a metszőfogak bújnak ki. A fogváltás 3,5-4 hónapos korban kezdődik és 6-7 hónapos korra befejeződik.  
     
  Ollós-harapás:  
  A felső és az alsó fogsor záródási formáját harapásnak nevezzük. A fogsorok mozgása az olló működésére emlékeztet, ezt nevezzük normális, szabályos harapásnak. Az ettől eltérő harapás hibának számít és kiállításon a bírálati vagy a tenyészszemle eredményét nagymértékben leronthatja.  
     
 
 
     
  A következő eltérések létezhetnek:  
  Tétre-harapás ( Harapófogó-harapás ):  
  Az alsó és a felső metszőfogak rágófelületükkel a száj zárásakor találkoznak. Ilyenkor a metszőfogak rágófelülete gyorsan kopik, a szemfogak és az előzápfogak állapotában azonban nincs észrevehető változás. Leggyakrabban akkor fordul elő, ha sz állkapocs kissé hosszabb és a metszőfogak hibásan dőlnek.  
   
 
 
   
  Hátra-harapás:  
  Az állkapocs fejletlensége miatt az alsó metszőfogak a felsőkak. Az ilyen harapásnál az állkapocsban ülő szemfogak nem záródnak szorosan a felső szemfogakhoz, vagy ha mégis, akkor a felső szemfogak szorosan hozzányomódnak az alsókhoz, ezáltal koptatják azoknak elülső felületét. Az aláharapás a hosszú arcorri részű kutyák és a fejlődésükben visszamaradt kölykök sajátja. Ez a hiba általában már a fogváltás előtt, 2 hónapos korban jelentkezhet. Helyes táplálással ( alultáplált kölykök esetében ) az aláharapást 1 éves korra rendbe lehet hozni. Az öröklött előreharapás természetesen nem javítható.  
     
 
 
     
  Előre-harapás:  
  A fogak olyan elhelyezkedése, amikor csukott szájban az állkapocs metszőfogai a felsők előtt helyezkednek el. Hátraharapásnál az első szemfogak előbbre állnak és szorosan hozzásimulnak a felső szélső metszőfogakhoz, amelyek így gyorsan kopnak. Ezt általában az állkapocs metszőfogainak szabálytalan, túlzottan megdőlt helyzete idézi elő.  
     
 
 
   
  Foghiány:  
  A metsző- és a szemfogak hiánya nemigen fordul elő, annál gyakoribb viszont az elő- és az utózápfogak hiánya. A kutya alsó P1 fogának semmi különösebb szerepe nincs a rágásban, igen apró, szinte alig látszik. Miután ez a foghiány számos fajtára jellemző, feltételezhetjük, hogy ez éppen azért alakult így, mert az előzápfognak nincs komoly szerepe a rágásban.  
   
 
 
   
  Nem betegség, csak küllemtani szempontból nem kívánatos. Fehér foltok leggyakrabban a mellkason, az áll alatt és a lábujjakon fordulnak elő. A tenyésztés első szakaszában dogok és moszkvai vízikutyák is részt vettek, amelyeknek különböző méretű és alakú fehér foltjai voltak. Nagy valószínűséggel ez az oka a fehér foltok megjelenésének.  
   
 
    
    
    
        
 
   
   
   
   
  Csak azzal az előfeltétellel érdemes tartani, ha az állat nem marad minden nap több órán át egyedül és ha tágas lakás, méginkább kertes családi ház áll rendelkezésre. Ha van ideje, tere és kedve egy ilyen impozáns, sokoldalú kutya számára, akkor elgondolkodhat azon, hogy beszerezzen-e egyet.  
   
  A szőrzet ápolása csak a dolog egyik oldala. Tekintettel arra, hogy a kutya valamennyi családtagtól megkövetel bizonyos áldozatot, ezért mindenkinek lelkes örömmel kell fogadnia és késznek kell lennie a vele kapcsolatos munkákra.  
   
  Nem becsülendő le az állatorvosi költség sem. Még ha tökéletesen egészséges is a kutya és életében egyszer sem betegszik meg, akkor sem hanyagolhatóak el a védőoltások és a féregtelenítés költségei.  
   
  Az orosz fekete terriernek igen nagy a mozgásigénye és megköveteli, hogy sokat foglalkozzanak vele.  
   
  Senkit nem köteleznek kutyatartásra! De aki önként mégis ezt teszi, az köteles - áldozatok árán is - a kultúrált ebtartásra! Akik erre vállalkoznak és valóban szeretnének egy hűséges barátot, azok viszont ne ijedjenek meg a kis jövevénnyel töltött első pár keserves éjszakától, a szobatisztasággal járó gondoktól, fáradozásoktól. Ezekért az áldozatokért később bőséges a kárpótlás! A fáradság bőven megtérül, mert nincs olyan állat, amelyik jobban viszonozza a szeretetet, mint a kutya. Gondoskodásunkat végtelen hűséggel, odaadó ragaszkodással, házunk őrzésével hálálja meg.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  A kanok nagyobbak, nekik van impozánsabb sörényük. A kanok egész éveben cselekvőképesek szexuálisan, ha tehát sok a szuka a szomszédságban, jobb, ha szukát szerez be, mert a kant hetekig gyötörheti az epekedés. A kanok ősi szokása, hogy megjelölik területüket, minden jeles helyen felemelik lábukat sétájuk során.  
   
  A szukák csak tüzelésük előtt és alatt hagynak jelet. Tüzelni évente általában kétszer szokott, először fél és egyéves kora között. Ha el akarja kerülni az utánpótlást, akkor a tüzelés 3 hetében távol kell tartania a kanoktól. A szukák képesek tisztán tartani magukat, de vannak speciális nadrágocskák, amelyek gátolják a lakás tisztátlanná tételét. Vannak szaglekötő eszközök ( ilyenek a klorofill-tabletták, spray-k ), amelyek megkötik a szukák szagát a tüzelés időszaka alatt, de sajnos ezek az eszközök nem mindig eredményesek tökéletesen. A tüzelés várható kezdete előtt 4-6 héttel beadott hormoninjekció teljesen elnyomja a tüzelést. Csakhogy lehetnek mellékhatásai, ezért ezt a lehetőséget nem ajánlom.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  A kölyköt 8 hetes korában szokás hazavinni. Ekkorra már megkapta az első szükséges védőoltásokat, hozzászokott az önálló étkezéshez és az ún. bevésődési fázisban van, amely megkönnyíti a gondatlan átállást az új viszonyokra és emberekre. Ha a kölyök kennelben nő fel intenzív emberi érintkezés lehetősége nélkül, akkor a lehető leghamarabb el kell vinni, mert éppen az intenzív emberi érintkezés az, amire ebben a korban a legnagyobb szüksége van. Ha viszont családi környezetben cseperedik a kölyök, akkor Ön nyugodt lélekkel ráér akár 12 hetes korában is magához venni kiválasztottját. A 4. és a 7. hónap közötti időszak viszont kockázatos. Az állatok ilyenkor már kezdik felfedezni környezetüket és néha bizony bizonytalanok, félősek. Ebben az időszakban alakítják ki szoros kötődésüket a családon belül. Ha ebben a fejlődési szakaszban kerülnek idegen kezébe, ez jellembeli fejlődésüket érzékenyen érintheti.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  Hideg fejjel, gondosan vizsgálja meg a kutyákat. Szánjon időt arra, hogy megfigyelje a kölyköket és észrevegye a különbségeket. Az első 8 hét során elkövetett hibákat a későbbiek során már lehetetlen jóvá tenni, ezért csakis kiválóan nevelt, egészséges kölyköt vásároljon meg.  
   
  Figyeljen, hogy nehogy nedvedzzen a kiválasztott kölyök szeme vagy orra, a foghúsa és nyálkahártyája pedig szép rózsaszínű legyen. A lábacskák legyenek egyenesek, a test kemény húsos tapintású. Ha soványak a kölykök és felfúvódott a hasuk, ez hiányos táplálkozásra és férgességre utal. A bundácskának gyapjasnak és tisztának kell lennie. A bőr nem lehet korpás, varas, pörkös. A kutyáknak ápolt benyomást kell kelteniük, nem lehetnek büdösek.  
   
  Kíváncsian, derűsen tappognak az egészséges kölykök a látogató felé, rossz jel, ha elbújnak egy sarokba vagy kitérnek az ember elől. Az ilyen kívülrekedtekkel a későbbiek során valószínűleg sok baj lesz majd. Idősebbek, kisgyermekesek jobb, ha nyugodt, kiegyensúlyozott kutyát választanak, mert a kölyök egyszer csak nagy lesz és erős, akkor pedig igyekszik falkája ( a család ) vezéri szerepét megszerezni, szükség esetén foggal, körömmel. A verekedősebb kópé olyannak való, aki képes keményen érvényesíteni akaratát, fel tudja venni a kesztyűt és következetes, de megértő nevelő.  
   
  Ahol nagyobb gyermekek vannak, válasszák azt az élénk kölyköt, amely azonnal elindul a belépő felé és igyekszik mihamarabb kapcsolatba kerülni vele.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  Ne szállíttassa házhoz a kölyköt. A ládában való szállítás olyan sokkot okozhat a kutyának, amely egész életére kihathat.  
   
  Már az első autós út döntő abból a szempontból, hogy a kölyök a későbbiek során jó "autós" lesz-e vagy sem. Csak kísérővel menjen a kölyökért, hogy ne kelljen vezetnie és hazafelé minden figyelmét a kis utasnak szentelhesse. Legyen mindenesetre egy tekercs papírtörölköző a keze ügyében, arra az esetre ha elhányná magát a kölyök. Hosszabb útra vigyen egy tálkát és egy üveg vizet is, hogy a pihenőknél megkínálhassa a kutyust. Magától értetődő, hogy óvatosan és finoman kell vezetni. Álljon meg gyakran és engedje, hogy a kölyök körülszaglásszon és elvégezze a dolgát. Beszéljen sokat a kölyökhöz, hogy ne érezze magát elhagyottnak.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  Óriási stressz a kölyök számára, amikor egy napon meg kell válnia anyjától, alomtestvéreitől és megszokott környezetétől. Az éjszakát testvérei nélkül, félelemben tölti el. Ezt, a kölyök számára tragikus időt, az új gazdának kell valahogy ügyesen áthidalni. A fő feladat a szocializálódás folytatása. A kiskutyának sok-sok szeretetre van szüksége. A család tagjainak jó kapcsolatot kell kialakítani vele és sok türelmet kell tanúsítaniuk iránta. A kölyök hazavitelét rendezze úgy, hogy néhány napig sok időt szánhasson rá. Hagyj, járja csak a maga útját, ne zavarja össze azzal, hogy folyton valami újdonsággal traktálja. Mutassa meg háló-és étkezőhelyét, valamit azt a területet, ahol szükségét végezheti. Kerülje az idegen kutyákkal való érintkezést és ne menjenek a telekhatáron kívülre, amíg a kölyök meg nem kapta a 12-14 hetes korában esedékes emlékeztető oltásokat és teljes védettséget nem élvez.  
   
  A hálóhelynek olyan nyugodt sarkot kell keresni, ahol nincs huzat és ahol zavartalanul visszavonulhat. A kutyának sok alvásra van szüksége, különösen a kölyöknek, aki csak evés és rövid játék céljából szakítja meg az alvást. Azok a kutyák, akik mozgalmas családban élnek és nem tudnak olykor visszavonulni, ezért állandóan ébren vannak, kevésbé fejlődnek és idegesek lesznek. Mindenképpen tanácsos a kölyköt kiskorától rászoktatni saját helyére.  
   
 

 
   
  Az első éjszaka jön majd rá a kölyök, hogy véglg elvesztette családját és hívogatni fogja őket. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez meglepően gyorsan és gond nélkül elmúlik. Sokan a hálószobájukba viszik a kutyus vackát, hogy mindig megsimogathassák a kölyköt. Ennek az az előnye, hogy rögvest kiugorhat az ágyból, ha nyugtalankodik a kicsike, netán pisilnie kell. Ebben az esetben viszont számításba kell venni, hogy orosz fekete terrier kutyusa egész életében az Ön hálószobájában akar majd aludni és a felnőtt kutyának bizony már nagyon nehéz lesz megmagyarázni, hogy semmi keresnivalója ott. Semmiképp sem jó, ha a kiskutyát mindjárt az első nap kirakjuk a kennelbe vagy netán egy sötét kamrába. Az éjszakai magára hagyás a kutya egész életére kihathat, a vonítás pedig fölborzolja az egész család idegeit.  
   
   
   
   
   
   
  Az új környezetbe került kiskutya számára ez igen nehéz, kritikus időszak, a szobatisztaág elérése döntő lépés a kölyöknevelésben. Érthető okokból ilyenkor fogy el leghamarabb a türelem. Óriási a csalódás, amikor a gazdi azt látja, hogy egy kis élőlény felborítja a házirendet, bepiszkítja a szőnyeget, tönkreteszi a lakást és a család nyugalmá. A rend és a családi béke helyreállítása céljából, kellő ismeretek hiányában, türelmetlenül siettetve a dolgokat, veréssel, durvaságokkal a kutyával szemben olyan hibákat követhetünk el, amit később már sohasem lehet helyrehozni. A kutya egész életében gyáva, ideggyenge lesz, félelmében harapóssá válik és mindig nyűg, teher lesz a család számára.  
   
  Gondolja meg idejében, hová viszi majd kutyákűját dolgát végezni. A legkényelmesebb természetesen a kert, igaz az orosz fekete terrier halmocskái nem szolgálnak éppen díszére. A vizelet pedig kiégeti a füvet és jó néhány más növény is megsínyli. Ha elég nagy a kertje, alakítson ki egy kutyabudit, amelyet mindig tisztán tarthat, beterítheti homokkal vagy kaviccsal, fertőtlenítheti, kiáshatja és újra töltheti. Ha az Ön kényelmeskedése miatt kutyája rászokik arra, hogy kénye-kedvére használja az udvart, akkor még hosszú sétákon is visszatartja vizeletét, székletét, csakhogy a megszokott helyen végezhesse el szükségletét.  
   
  Csak az Ön figyelmességén múlik, hogy milyen gyorsan válik a kölyök szobatisztává. Az utolsó étkezést 4 órával nyugovóra térés előtt adja, hogy a kutya még lefekvés előtt elvégezhesse a dolgát és éjszaka kibírja. Ne tegye lehetővé, hogy a kölyök szabadjára mászkáljon a lakásban. Minden ébredés és étkezés után esedékes kivinni, akárcsak akkor, ha a kutya nyugtalanul szaladgál fel s alá. Ilyenkor kapja fel és vigye rögvest a megfelelő helyre. Ha elvégezte dolgát, dicsérje meg és jutalmazza egy finom falattal. Immár helyére került az első szagnyom, ez a legfontosabb lépés. Ha mégis megtörténik a kis malőr alkásban, akkor "Fúj", "Ejnye" szavakkal igyekezzünk tudtára adni, hogy helytelenül cselekedett. Sohase verje bele a kutya orrát a csúfságba, sohase büntesse utólag gaztettéért, csak ha tetten érte. A kutyus emlékezete ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy összekapcsolja a büntetést az egykor elkövetett cselekménnyel. Az utólagos büntetés összezavarja az ebet és szétzilálja a bizalmat, amely éppen kezd kibontakozni Ön iránt, a amit minden körülmények között óvni, táplálni kell, mert éppen ez a bizalom az eljövendő együttélés legfontosabb alapfeltétele.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  A kutyák életében is jelentős szerepe van a játéknak. Már az alomban az anyával, a testvérekkel naponta vidáman hancúroznak, kergetőznek, birkóznak, verekednek. Később pedig a rendszeres sétákon a fajtársakkal alakul ki a hasznos játék. Így fejlődik izomzatuk, így szereznek kellő tapasztalatot a különböző harcmódozatokról, így alakul ki bennük a szexuális érzés. A játékosságon keresztül tud a kutya igazán jó kapcsolatot teremteni az emberrel és a játékkal lehet a legegyszerűbb módon megtanítani különböző feladatokra is.  
   
  A kölyök szeret játszani, a kölyöknek játszania kell. Nagyon veszélyes a gumilabda, amit széttép és darabokban lenyel, akárcsak a gyermekjáték és a plüssállatka, amit a kutyus egyetlen mozdulattal alkotórészeire bont. A lenyelt üvegszemtől, drótdarabtól vagy műanyag alkotórésztől szörnyű kínok között pusztulhat el a kutya. Az elektromos vezetékeket sem érheti el a kutyus. Alapjában minden olyasmitől távol kell tartani, ami a kisgyermeknek is árthat. A csomóra kötött zokni, a csatjától vagy gombjától megszabadított rossz cipő, egy darab bőr, egy elhasznált törülköző éppoly veszélytelenek, mint a birkabőr termékek, ugyanakkor elegendő változatosságot kínálnak a kölyöknek, amíg kibújnak a felnőtt fogak és megszűnik az ellenállhatatln rágási kényszer.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  Rendelet írja elő, hgy a közúti forgalomban, a járműveken, általában a közlekedésben a tulajdonos köteles kutyáját pórázon tartani.  
   
  A nyakörvet első alkalommal játék közben kell a kölyökre rácsatolni úgy, hogy szinte észre se vegye. Mivel a nyakörv új és szokatlan, ezért lehetséges, hogy a rácsatolt idegen tárgy nyugtalanságot, sőt félelmet vált ki a kiskutyában. A játék folytatásával, simogatással, dicsérgetéssel igyekezzünk a figyelmét elterelni. Rövid időn belül már észre sem veszi, hogy van rajta nyakörv.  
   
  A nyakörvet egyébként csak akkor tegye fel, ha a kutya elhagyja a házat. Még a legszebb és legdrágább nyakék is árt a kutya pompás szőrzetének, ha rángatja a pórázt és nem tanul meg rendesen lábnál menni.  
   
  Soha ne okozzunk pórázrángatással fájdalmat a kiskutyának!  
   
  Az pedig a legnagyobb vétek, ha valamiért önuralmunkat vesztve a pórázzal ütnénk meg. Sem a szoktatás alatt, sem később pórázzal még véletlenül sem szabad megütni! Végleg elveszítenénk a bizalmát és félénksége miatt aligha lenne belőle engedelmes, pórázon jól vezethető kutya.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  Ha együtt nevelkedik a gyermek a kutyával, ez ideális és sok kellemes élményt nyújt. Sohasem feledkezzünk meg azonban arról, hogy a kutya az mégiscsak eb, bármilyen emberinek is tűnik néha. A nagy kutya és a kisgyermek közötti félreértések életveszélyesek lehetnek a gyermekre nézve, noha a kutya nem is akar semmi rosszat.  
   
  Az orosz fekete terrier ideális társa a gyermekeknek. Megható szeretettel és gondossággal bánik a kicsikkel, türelme végtelennek tűnik. Ám ha a kutya nem tud visszavonulni, ha gyötri, nyűvi, esetleg fájdalmasan bántalmazza a kis emberpalánta, akkor bizony igyekszik megvédeni magát. Először figyelmezteti a gyermeket, ő azonban sajnos nem ért a kutyák nyelvén. Ezért sohase hagyja gyermekét felügyelet nélkül a kutyával. Vannak kutyák, amelyek minden gyermeket szeretnek, vannak azonban olyanok is, akik csak a „sajátjukat” viselik el. Ezért az idegen gyermeket mindig óvatosan vigyük a kutya közelébe. Az magától értetődő, hogy gyereknek semmi keresnivalója az etetőtálka környékén. Az egészen kicsiny gyermek ugyan éppúgy élvezi az udvari bolond szabadságát, akár a kutyakölyök, de ahogy cseperedik, úgy látja majd a kutya is szükségét annak, hogy megóvja tőle a rangját, hiszen az ő szemében a gyermek nála alacsonyabb rangú családtag. A kutya nagyon finom érzékkel állapítja meg, kinek van szava a családban és ki veti alá magát a másiknak. Figyeljen arra is, hogy a kutya rendszeresen megkapja az alvás és a pihenés lehetőségét, ne gyötörhessék folyton a gyerekek. Tanítsa meg a gyermekeket is arra, hogy felelősséget és tiszteletet érezzenek a kutya iránt.  
   
  Az természetes, hogy gyermek sohasem viheti egyedül sétálni a kutyát. Nincs az az erő, amely visszatart egy ilyen nagy testű és temperamentumos kutyát, ha másik kutya tűnik fel vagy egy macska nyomába ara eredni. A kutya nem úgy engedelmeskedik a gyermeknek, mint a "falkavezérnek". Csak akkor engedje el a kutyát megfelelő korú gyermeke társaságában, ha egészen biztos benne, hogy az ifjú képes érvényre juttatni akaratát a kutyával szemben és elég erős is, hogy féken tartsa.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  A kölyök 8 hetes korától naponta négyszer kapjon enni. A kutyus lakjon jól, de ne zabálja agyon magát. A túletetés veszélyezteti az orosz feketet terrier kölyköket, mert a túlsúly és a túlzottan gyors növekedés veszélyezteti az ízületek egészséges fejlődését. A fiatal kutya az idők során általában lassan magától is kihagy egy-egy étkezést, 4-7 hónapos korára magától is rááll a 3 étkezésre, 8-12 hónapos kora között pedig a napi 2 étkezésre.  
   
 
 
   
   
   
   
   
   
  Az már rég beépült a köztudatba, hogy a kutyák évenkénti veszettség oltása kötelező, de azt már sokan nem tudják, hogy a kutyus első életévében kétszer kell megkapnia az ún. monovalens (tehát csak veszettség elleni védőanyagot tartalmazó) vakcinát. Az elsőt, jogszabályban meghatározott módon (41/1997 FM r. 418§-430§) 3 hónapos kor betöltését követően max. 1 hónapon belül, a másodikat rá 6 hónapra kell megkapnia a kutyának. Az első veszettség oltás előtt ideális, ha kutyusunk már védett az egyéb fertőző betegségek ellen (szopornyica, parvovírusos bélgyulladás, leptospirosis, fertőző májgyulladás), amit 4 oltásból álló oltási sorral érhetünk el.  
   
 
Parvovírusos bélgyulladás elleni oltás 6 hetesen
Szopornyica, parvovírusos bélgyulladás, leptospirosis, fertőző májgyulladás elleni kombinált oltás 8 hetesen
Parvovírusos bélgyulladás elleni oltás 10 hetesen
Szopornyica, parvovírusos bélgyulladás, leptospirosis, fertőző májgyulladás elleni kombinált oltás 12 hetesen
 
   
  Nem győzzük hangsúlyozni annak fontosságát, hogy kutyánkat ne vigyük ki az utcára, de lehetőleg a kertbe se, sőt a rendelő várójába se tegyük le, míg nem telt el két hét a negyedik oltás után, mivel ezt megelőzően nem rendelkezik kutyánk megfelelő immunháttérrel.
Az egy évnél idősebb ebeket évente egyszer kell oltani veszettség ellen, amit célszerű egybekötni más fertőző betegségek elleni vakcinázással is, hiszen ezek a kórokozók nem csak a fiatal állatokra jelentenek veszélyt.
 
   
  ( A fent említett oltási program eltérhet más állatorvosok ajánlásától )  
   
   
   
   
   
   
  Szintén számos emberre veszélyes férgességet (pl. galand-, fonál-, orsóférgesség) terjesztenek háziállataink, s az sajnos tévhit, hogy csak fiatal állatban fordulnak ezek elő, valamint hogyha nem látunk állatunk székletében férgeket, akkor nem is férges. A legtöbb esetben nincs olyan durva fertőzöttségről szó, hogy a férgek spontán ürüljenek (hányással, vagy széklettel), de ők ekkor is ürítenek petéket, tehát fertőzik környezetüket. Az sem lehet "kifogás", hogy "sose megy ki a lakásbó", hiszen az utcáról cipőnkkel mindenféle kórokozót, féregpetét behurcolhatunk a lakásba, tehát a "nem kijáró" állatunkat is rendszeresen kezelni kell. A még sokak által preferált fokhagyma és Vermox ideje már régen lejárt, hiszen ezek nem hatásosak mindenféle férgességre, és számos könnyen adagolható, kiváló minőségű állatgyógyászati készítmény áll már rendelkezésünkre. Kölyköknél ezeket már négy hetesen alkalmazhatjuk, s kéthetente ismételni szükséges több alkalommal. Felnőtt állatoknál célszerű negyedévente ismételni a féregtelenítést, ami párszáz forint kiadást jelent csak, cserébe kedvencünk és családunk egészségéért.  
   
   
   
   
   
   
 
SZUKA

kor / hónap /
súly / kg /
magasság / cm /
csukló kerület / cm /
2
7 - 9
34 - 36
8 - 9
3
11 - 14
43 - 45
9 - 10
4
20 - 22
50 - 52
10.5 - 11
5
24 - 28
55 - 57
11.5 - 12
6
29 - 32
58 - 62
12 - 12.5
7
30 - 35
63 - 66
12 - 12.5
8
32 - 37
64 - 67
12 - 12.5
9
33 - 38
66 - 69
12.5 - 13
10
34 - 40
66 - 70
12.5 - 14
 
   
 
KAN

kor / hónap /
súly / kg /
magasság / cm /
csukló kerület / cm /
2
8 - 10
36 - 40
9 - 10
3
12 - 16
45 - 47
10 - 11
4
22 - 25
52 - 55
11 - 12
5
25 - 30
58 - 63
12 - 12.5
6
30 - 35
63 - 65
12.5 - 13
7
32 - 37
67 - 70
12.5 - 13
8
33 - 38
67 - 71
13 - 13.5
9
35 - 40
69 - 73
13.5 - 14
10
40 - 45
73 - 76
13.5 - 14

*adatok a M. Gerasimova, E. Lemehova "Russki Chiorniy Terrier" ("Black Russian Terrier") című könyvéből, Moscow, 1996
 
   
   
   
 
 
Copyright © 2005 MEMO-Tech Kft.  Minden
     
jog fenntartva. webdesign & develpoment by 4brainz - webdesign & develop